Szombaton laza 5 km-el rápihentem a vasárnapi 15-re, aminek fele hegymenet volt. Klasszul zsibongott a lábam utána, és VÉGRE viszonylag(!)jól aludtam, valamivel többet, de egy primitív lopós libával teletűzdelt rémálommal - hogy honnan jött ez...?!
Ma 9 km-t tettem meg a 2:10 alatt, kicsit módosított útvonalon. Mivel a budai rakpart a tüzijáték kipakolt petárdái miatt korlátozottan járható, átmentem a Szabadság-hídon Pestre, végig a Váci utcán - szenvedéseim színterén, a Közig. Hiv. épülete előtt undorral elfordultam - majd a Vigadó térnél le a rakpartra és a Lánchídon át Budára. Fantasztikus fényeket rajzolt a napfelte a Budai Várra, igazi művészfotók ihletett témája lehetett volna. Ha én idegenforgalmász lennék, a gesteknek biztosan megmutatnám a kora reggeli fővárost is. De, hát ők honnan tudnák, hiszen ilyenkor az igazak álmát alusszák.