Kedves Mosolysebész!

Köszi hogy megosztottad velünk ezeket a mondatokat Borges-től... Nekem mindig jó érzés olvasni olyan lelkes embereket, akiket elragadott Schopenhauer és teljesen tudtak vele azonosulni...

Ha már Schopenhauer haláláról volt szó előbb, akkor hadd idézek én is néhány sort Rüdiger Safranski-tól:

"1860 egyik utolsó áprilisi napján, ebédről hazatérőben, légszomj és szívdobogás fogja el; ez többször ismétlődik a következő hónapok folyamán. Mevel arról a szokásáról, hogy gyorsan jár, nem akar lemondani, rövidíti inkább a sétáit. Egyébként nem változtatja meg életmódját, még a Majnahideg vizében is meg-megfürdik, mint azelőtt.
Szeptember 18-án heves fulladási roham éri. Meglátogatja Wilhelm Gwinner /Schopenhauer fiatalkori barátja - megj./. Vele beszélget utoljára Schopenhauer. Jakob Böhméről, a misztikusról van szó, meg az ő saját életművéről.
"Hogy testét most már nemsokára a férgek fogják rágni, nem aggasztja: ezzel szemben borzadva gondol arra, hogyan fogják szellemét jól helybenhagyni a 'filozófiaprofesszorok'.
Schopenhauer a fiatalkorára emlékszik, a 'zseniális megfogamzás' idejére, és elégedetten nyilatkozik arról, hogy még a főművéhez utoljára, hetvenéves korában tett kiegészítései is ugyanolyan frissek, ugyanolyan 'eleven sodrásúak'. Beszélgetés közben besötétedik. A házvezetőnő gyertyát gyújt. Schopenhauer ellágyul. Gwinner: 'Még örvendhettem fényes tekintetének, amelyben nyoma sem volt betegségnek és öregségnek. Gazság volna, vélte, ha most meg találna halni: még fontos kiegészítései lennének a Parergához.'
Gwinner menni készül. Schopenhauer ezekkel a szvakkal búcsúztatja: 'számomra csak jótétemény lenne, ha az abszolút semmihez jutna el, de a halál, sajnos, nem nyújt erre kilátást. Mindazonáltal, lesz, ami lesz, 'legalább tiszta az intellektuális lelkiismerete'.
Három nap múlva, szeptember 21-én - péntek van, mint születése napján -, Schopenhauer reggel valamivel később kel fel a szokottnál. A házvezetőnő kinyitja az ablakot, hogy őszies reggeli levegőt bocsásson be. Aztán kimegy a szobából. Kisvártatva jön az orvos. Arthur Schopenhauer a pamlag sarkának dőlve fekszik. Halott. Arcvonásai simák, haláltusának semmi nyoma."