Szervusztok!

Mcpie – Sajnos még én sem hallottam senkiről, hogy elzavarták volna, mert nem teljesítette a fizikai követelményeket. Legközelebb biztosan komolyabban vennék a dolgot a többiek! A 3000 m égyébként 3200 m! A norma erre „vagyon” megállapítva!

Hírtelevízió – A hadtörténelemből nem azt lehet megtanulni, hogy mit kell tenni egy helyzetben, hanem azt, hogy mit kell átgondolni. Két ugyanolyan helyzet nincs a történelemben, mert közben sok tényező változik. Vannak helyzetek, amelyekben párhuzamosság fedezhető fel a jelennel, de mindig az aktuális helyzet teljes értékelése után kell dönteni. 1919 augusztusa és 2003 között az egyetlen párhuzam a hadsereg csökkentése. Az 1919-es példádat kissé túlzónak találom. A MH-t jelenleg még nem eresztették szélnek a topic címe ellenére sem! Van még néhány tényező, ami merőben más, mint az akkori. A következő hozzászólásodban említett túlzott képességcsökkentés viszont szerintem is problémákat szülhet a hosszú távú jövőben. Abban van igazság, hogy nem lehet mindent a katonákra kenni, ami rossz a hadsereg körül történik. A politikusok esetében sem szabadna általánosítani. A hatalomra kerülőket mi (!) választjuk. Legközelebb kérdezd meg a voksod leadása előtt, hogy az illető mit is akar tenni ezen vagy más téren. Ha nem tartja a szavát, akkor legközelebb valószínűleg nem rá fogsz szavazni! Ez egyszerűnek hangzik, de tudom, hogy nem az és ennél sokkal bonyolultabb. Az alapvető problémát én a demokrácia gyakorlásában látom. Bizalmat szavazunk, de nem vonunk meg és nem kérünk számon döntéseket.
Szlejer – Igazad van, hogy a légierő nem a teljes MH és sok szempontból jobbak a mutatói, mint a másik haderőnemnek. Az általánosítást ennek ellenére én is visszautasítom. („Pirosszemű bokorugró” volnék, amely fegyvernem a katonák köztudatában a „legselejtesebb”!). Abban is egyetértek veled, hogy a versenyszellem szükségeltetik a MH-n belül is. Ez ugyanakkor nem szükségszerűen jelenti a bajtársiasság megszűnését. Attól viszont óvnálak, hogy személyes tapasztalatok hiányában ítéld el a volt SzU-ban végzettek szakmai felkészültségét. (Én nem ott végeztem!) Sok olyan kollégát ismerek, akik a SzU után nyugaton is bizonyították kiváló felkészültségüket minden téren. Nem az dönti el egy katonatiszt szakmai értékét, hogy hol végzett, hanem az, hogy azt hogyan alkalmazza a megszerzett tudást és hogyan gondolkozik. Az én meglátásomn szerint a legnagyobb gond a vezetési felfogásunkkal van. Még mindig sokan alapjaiban parancsorientáltan gondolkoznak a szükséges feladat- (küldetés-) orientált felfogás helyett. Az én tapasztalatom az, hogy ez sem feltétlenül attól függ, hogy ki hol végzett, noha tény, hogy erről keleten korábban nem sokat lehetett hallani. Viszont sokan vannak közülük is, akik képesek voltak váltani ezen a téren is. A „tiszta lappal” felfogással az a bajom, hogy ilyen szerintem nincs. Ahhoz az egész országot le kéne cserélned! A fentebb említett vezetés-felfogási probléma nem csak a hadseregre igaz, hanem a hadsereget irányító politikai rendszerre is!
Yerico – Ahogy valamelyik topic-társunk mondta: Kivételek pedig vannak. A rokonod példájából azért nem általánosítanék. A konkrét szituáció minden részletét ismerni kéne a reális ítéletalkotáshoz. Ettől függetlenül én is furcsállom a dolgot.
Corporal – Szerintem is meg kéne tanulnunk olyan döntéseket hozni, amelyek 10 év után is megállják a helyüket még akkor is, ha nehéz odáig ellátni.
Végül egy utolsó, nem túl népszerű feladat: szeretnélek megkérni Benneteket, hogy a személyeskedés helyett a témára koncentráljatok és próbáljátok kizárni az indulatokat! Tudom, hogy nem egyszerű, de ha az érintettek maradnak a stílusuk mellett, akkor azzal csak a témát alacsonyítják le.
Üdv: Hamburger