Köszönöm mindkettőtöknek!
Azóta sikerült pár szót váltanom a "barátommal", és ha többet nem is tudtunk tisztázni, azt azért már látom, hogy minden görcs csak azért van bennem, mert reggel, ébredés után nem tudtam ezt vele megbeszélni. Azt, hogy harmadik vagyok ebben a kapcsolatban, már elfogadtam, a srác nagyon gyenge, és szerintem soha nem adná fel a tutifix kapcsolatát (amit ők is inkább testvérinek neveznek) a szerelemért. (Persze-mivel a lánnyal eléggé bepunnyadt már a szexuális életük-, azért suttyomban némi szexre jó vagyok neki:() Azt viszont soha nem fogom elfogadni, hogy ne bánjon velem emberként. A kapcsolatunk tényleg nem kettőnkről szól, inkább hármunkról, de leginkább a srácról. Itt már mindhárman szánalmasak vagyunk, de azt tudom, hogy már nem függök tőle. Amíg egyedül vagyok, és ő rámér, akkor persze, hogy vele vagyok. Ebben benne van az is, hogy nagyon szerettem, de jóideje inkább arról van szó, hogy nagyon egymásra vagyunk kattanva szexuálisan. Egészen a legutóbbi együttlétünkig kölcsönösnek éreztem a vágyainkat. Valószínűleg ez szombaton is így volt, hisz benne voltam mindenben, nem voltam öntudatlan, és az undorom is csak a csúnya elválásunk után következett be. Ez értékelte át bennem a történteket. A pisiszex önmagában is kényes téma, hát még akkor, ha utána nem tudunk róla nyugodtan beszélni. A szex vadságával is csak az a bajom, hogy nincs meghitt, gyöngéd pillanat is néha.
Aludni azóta se nagyon bírtam, de futottam pár kört és ez kicsit megnyugtatott. Jó lenne kilépni már ebből a mókuskerékből. Holnap én is kinézek Szigetre (remélem nem futok össze megint velük), végre kitombolhatom magam, és talán még egy jobb parti is becsúszik:)