Ez gyakorlatilag jellemző az egész építőiparra.
Igénytelen barmokkal van tele az egész. Még azt sem mondhatom, hogy a sajátját biztosan szebben csinálja meg, mivel jópár szakiházat megnéztem már, így állíthatom, hogy ugyanazok az igénytelenségek a saját házukban is előfordulnak.
Én már csak a családi neveltetésre tudok gondolni. Ilyenre nevelték őket, így már egymástól sem tanulhatnak jó munkát.
A legszomorúbb, hogy saját egészségünket, párunkkal való kapcsolatunkat kockáztatjuk az egésszel. És a legszebb, hogy ez életünk legnagyobb kiadása, hónapok-évek óta tervezgetjük, alakítgatjuk, várjuk az alkalmat, amikor belevághatunk. Majd a végén mégsem tudunk neki teljes szívből örülni, pokolba kívánjuk már az összes melóst.
És a végén úgyis átveszed az egészet, mert már unod és időközben bele is szerettél a házadba, a környékbe, mindenbe.
Az autószerelők szokták az asztalosokat húzni azzal, hogy "könnyű a te szakmád, mert ami nem látszik nem érdekes". Így tehát az építőipariak még könnyebb helyzetben vannak, hiszen itt már az sem számít, ami látszik.

NE IDEGESÍTSD MAGAD!

cz.