[Gázló]
(Először is, a máv bekaphatja! Hétezer-kétszáz helyett 2.700,- Ft-ért megjártuk a Bp-Veszprém-Bp utat, kényelmesen, kocsival, bringák is kevésbé voltak veszélyben, mint a marhavagonokban.)

Mégsem volt annyira jó döntés az autópálya-matricán spórolni, a Velencei-tó mellett szinte mindenhol ki volt táblázva a 40 km/h-s sebességkorlátozás, így mire beértünk Veszprémbe, Zmac és Butch már tűkön álltak. Ezért – és megvillanó szemüket látva – a gyors összekészülés után nem is erőltettem olyan sokszor, hogy még kellene keresnünk egy lottózó. :-)
Zmac veszprémi felvezetése sokkal jobban sikerült, mint az enyém két éve – igaz, kevesebbet is láttunk a városból… A legnagyobb topikos csapatot egy huszáros pörgetéssel beértük és gyorsan kikerültük a Laczkó-forrás előtt, így itt rövid vízvétellel együtt is gyorsan végeztünk. A 8-ason átkelve végtelen feketeüröm- és parlagfű-mezők mellett döcögtünk, csak néha láttunk feltünedezni előttünk bringásokat. (Tudja vki, hányan indultunk összesen?)
Bándon sem tévedtünk, el, senki nem akart minket kicsábítani a főútra (khmmm, khmmm… :-) ), Herenden is átrobogtunk, nem is láttunk mi semmiféle kocsmát, meg jégbe hűtött söröket.
A következő ellenőrzőpont előtt előzött meg minket a Meditech Express, a sor végéről Sass Józsi vigyorgott nagy vidáman, miközben mi fogvicsorogtatva próbáltuk tartani az elején megkezdett tempónkat. :-) A forrásnál igazából nagyon meg sem lepődtem, hogy Manka a pecsételős, ő olyan „minden lében kanál” típus. :-)
A többször emlegetett susnyásba a romos ház után mi rövid tanácskozás után belevágtunk, szerintem nem bántuk meg, legalább volt egy kis izgalom a letörésnél a vizes avar miatt. Itt értünk utol egy srácot, aki elég furcsa körülményeket teremtett magának a tt-hez: saját bevallása szerint reggel otthon hagyta a bringás cipőjét, majd menet közben letört a nyerge is (valószínűleg a pálcák mondták fel a szolgálatot), így egy szandálban próbált kiállva egyensúlyozni a pár négyzetcentiméternyi spd-pedálokon a meredező nyeregszár fölött. Egy rossz mozdulat, és… Brrrr!
A következő aszfaltos lefelé, majd utána az emelkedő nekem teljesen kiesett az emlékeimből, így nem tudtam, hogy fogunk felérni a következő ep-ig. Aztán az is csak meglett, és innen csak a DH az elválópontig! …gondoltam én, mert ugye az emlékeket megszépítő messzeség két év távlatából már csak annyit hagyott, hogy innen csak lefelé megyünk. A frászt, szép kis hullámvasutazás várt ránk. De legalább a kilátás szép volt.
Kőris-hegy. Mászás, mászás, mászás. Az eleje a legszemetebb, ahol az erdei feltáróúton kell tekeregni, és mindig látod a következő kanyart, ahová fel kell érni. Most azonban közel sem volt olyan gyilkos, mint az előző alkalommal, vagy a hegyet hordták el, vagy mégis csak van vmi abban, amit az edzettségről mondanak. :-) A tetőn nagyon jól esett a friss víz, főleg a citromos.
Kőris-hegy – Vinye erőlködés nélküli guriga, most a Pokol csárda sem járt nagyüzemen, viszonylag gyorsan megkaptuk a palacsintánkat, de az a 200 Ft, amit a négy tisztességesen megtömött, rendes alapanyagból sütött, korrekt tésztáért kértek, hát, az pofátlanság volt! :-)
Ahogy már Butch is írta, csak a híd alatti gázlót nem vállaltuk be, a többin a kirándulók legnagyobb megelégedésére, szanaszéjjel fröcskölve a vizet, átkerekeztünk.
Érdekes, a Porva-Csesznek vasútállomás és Porva közötti szakaszra most sem emlékszem, csak annyi maradt meg belőle, hogy az aszfaltra kiérve simán elmentem volna Borzavár felé, ha a többiek utánam nem szólnak.
A Bakonybélig tartó aszfaltos lejtő azért egy kicsit unalmas, bárki bármit is mond, a tt második részében (Kőris-hegy – Veszprém) egy mtb-túrához képest nagyon sok az aszfalt. Persze szép helyen megy, szó se róla!
A kocsmában kólával és csipsszel próbáltuk meg a hájainkat növelni, de látható eredményt nem tudtunk elérni, így a még mindig anekdotázgató :-) tariékat hátrahagyva nekivágtunk a ’mumus-szakasznak’. Nekem itt volt a mélypont, az emelkedő második részén többször közel voltam a kitaccsoláshoz, de végül én győztem.
A hárskúti lejtőn 70 km/h-s sebességre sikerült kényszerítenem a műszert, azt hiszem, ez nekem is egyéni csúcs. A hadiúton enyhe hátszelet kaptunk, így egész gyorsan bevitorláztunk Veszprémbe, ahol sajnos konstatálnom kellett, ezen a héten lemaradtam a nagy léről, mert a lottózó csak négyig volt nyitva. Talán ezért siettek annyira a meditechesek? :-)

Köszönet a túra szervezőinek, ismét nagyon kellemes túrát hoztak össze, igyekszem jövőre is ott lenni!

robi