OKT és forrástúra a Bükkben

Hétvégén megcsináltam a Szarvaskő-Sirok OKT-t, plusz két forrást is megnéztem a közelben. Húzósra sikeredett a túra, de végül minden jól zárult.

Nézzük sorban.
Szarvaskőig vonattal, 09:40-kor ért be a kicsike. A vá. kerítésén mindjárt észrevettem egy OKT ládikát, és volt is benne bélyegző (ócska, fém), de nem kísérleteztem vele. Az állomás falán viszont kiváló ismertetőtábla van a környék turistaútjairól, és az ablakban még egy másolt térképrészlet is ott figyel - látszik, itt másmilyen az állomásszemélyzet hozzáállása, mint a Balaton-Felvidéken.

Innen elindultam a Hubertus-forráshoz, és már az elejétől fogva kellemes meglepetéssel láttam, hogy prímán fel volt újítva minden jelzés (piros négyzet, piros kör). A forrást könnyű megtalálni, pár lépésre van az úttól. A kódok szépen megvannak a szomszédos fákon. A vize pedig bőséges és kellemesen hideg. Meglepő, de nagyon kellemes volt még, hogy alig hagytam el a vasutat, máris mintha több km-re kerültem volna a civilizációtól, olyan csönd vett hirtelen körül. Nagyon tetszett! Még az sem zavart, hogy a sűrű erdőben abszolút nem volt légmozgás, a páratartalom viszont igencsak a csúcsokat verdeste.
Innen visszamentem a piros kör/piros nyégzet elágazáshoz, majd a piros négyzeten tovább. Na itt viszont bejátszott egy húzós kaptató, ami a közel másfél hónap túramentes időszak után erősen szuszogósra sikeredett. A piros sáv jelzést elérve balra kellett tartani, majd pár perc múlva máris feltárult a Leshely mezeje. Nem vártam ilyen szép helyet, nagyon kellemesen meglepődtem. Mindjárt a szélénál egy hatalmas fa, alatta padok, kiépített (és nem tönkretett) tűzrakóhely - egyszóval ideális hely pihenésre, táborozásra. Szemben pedig a mező háborítatlan zöldje, majd a távolban az a völgy, amiben a Guba-kút is rejtezik. A mezőn keresztül kell vágni az eddigi útiránynak megfelelően, a szemben látható két hagyásfa irányába (egyiken jelzést is láttam). Utána rövid erdei szakasz jött, a már jócskán benőtt részt viszont éppen tisztították - ilyet is ritkán látni. Ezután aszfaltos rész következett, de a kétoldali szép erdők, melyek szelíden kúsztak fel a völgy két oldalára, bőven kárpótolják az embert. És a csend az továbbra is uralkodó - az elhaladó kisebb kerékpáros csapat meg nem tudott akkora zajt csapni, hogy megzavarja a nyugalmat.
A Guba-kúthoz le kell térni az aszfaltról, de a jelzés is épp arra megy, így nem gond odatalálni. Viszont ha nem figyel valaki, akkor azért szépen túl lehet haladni a letérésen, mert nagy növényzet esetén nem annyira feltűnő a kis lépcsősor. A forrás szintén szépen rendben tartott, bár a vize sokkal csekélyebb, mint a Hubertusé. Itt találtam "szabvány" kódot is, fára festett kék és piros szegélyű kis körben a kód, sőt a forrás építményére is oda volt csavarozva egy miniatűr példány. Nézelődés után indultam vissza a Leshelyhez, ahol megejtettem a késői reggelit, majd az eddigi úton visszacsorogtam Szarvaskőre. Kb. 2 és 1/2 óra volt a kitérő a két forráshoz + pihenők, nézelődés, fotózás.
(Forrástúra vége.)

A fémbélyegző használatát továbbra sem erőltettem, bementem a kocsmába, ahol príma minőségű gumibélyegzőt kaptam - a korsó sör mellé. A faluból a kék egy emelkedő aszfaltos úton halad kifelé, majd az Atlaszban jól feltüntetett módon, a hajtűkanyarnál kell rátérni az ösvényre. Megjegyzendő, itt jelzés az első kb. 100-150 m-en nincs, de balra van egy régi gémeskút, egyértelműen mutatva az útirányt. Később jobb kéz felől már lesz néhány jelzés a meghagyott fákon. Még mindig emelkedik az út egy darabon, majd betérünk az erdőbe és lejtésbe kezdünk. Jön a kék kereszt elágazás, majd kiér az út egy hatalmas irtásra, ahol is kétoldalt kerítés(!), kb. 1 km hosszan kell a drótok között haladni - ez kicsit nyomasztóan hatott rám. Kb. középen egyetlen meghagyott fa - rajta jelzés - köszönet az illetékeseknek!
Innentől nem nagyott jött be a terep. Az irtás után először még legalább az erdő szépen rendbe tartott volt, de utána totál sáros, nehezen járható szakasz jött, kétoldalt átjárhatatlan cserjéssel kísérve. Alig vártam már, hogy kiérjek legalább az országútra. Mikor odaértem, viszont az eddigi csend is odalett: három motoros ért utól, majd iszonyatos motorhangok kséretében elhúztak tovább - mint utólag kiderült, ők motorral kéktúráztak egészen Sirokig - ami azzal járt együtt, hogy totál tönkretették az utat előttem...
Az aszfalttúra megváltás volt a sár után, az elágazásban vadiúj narancssárga irányjelző tábla volt kitéve, le is fotóztam. Úgy látszik, ez az egyetlen fejlődés a kéktúra mentén, ilyen táblát láttam télen Mátraverebélyen is. Rozsnakig keskeny, rossz minőségű aszfaltút végig, erősen felejthető ez a szakasz. A telep szélén nagyon örültek a kutyák, hogy végre megugathattak valakit, szerencsére a kerítés nem volt átjárható számukra...
A bélyegzőhelyként az Atlaszban is bemutatott fán lévő doboz és annak tartalma szolgál. Rossz minőségű gumibélyegzőt találtam, nagy jóindulattal lehet csak mndani, hogy olvasható lett a felirat (bár aki ezt megnézi, annak kell tudni, hogy mit jelent az a betűsor-töredék)...
Bélyegzés közben előjött egy nagyon barátságos háromszínű macsek, és egyből bőszen kezdve szaglászni a hátizsákomat - ő is megörökítődött, két fotón is.
Az egész hely nem tett rám túl jó benyomást, erősen elhanyagoltnak tűnt az egész, mentem is tovább hamarosan.
A telep után ismét egy elég hosszú emelkedő jött - a változatosság kedvéért ismét (és még nagyobb) sárral. Ezen a részen nagyon nehezen küzdöttem előre magam, alig vártam, hogy kikeveredjek innen. Már vártam a piros kereszt leágazást, amikor is jó minőségű kék kereszt jelzések tűntek fel - ezek szerint vagy az Atlasz hibás, vagy azóta megváltoztatták a jelzést. Nem érdekelt túlságosan a magyarázat, inkább leültem egy kicsit regenerálódni, és nézegettem a szemközt feltáruló látványt. Az elágazás ugyanis egy gerincszerű szakasz tetején volt. Minden nagyon szép és jó volt, amíg nem pillantottam az órámra: erősen fogyott az időm, mindenképp el akartam érni Sirokon a 16:33-as vonatot Kál-Kápolnára.
Innentől szerencsére lejtős rész jött, eleinte még kevés sárral - jól ki lehetett lépni. Később viszont nagyon összeszűkült az út, és az előttem haladott motorosok annyira tönkrecseszték az egylábnyi széles utat, hogy állandó elcsúszásveszély közepette már cak botorkálás lett a sietésből. Mindenesetre kiléptem amennyire csak lehetett, és még időben értem a Barát-sziklához, ahol egyszerűen meg kellett állni, szétnézni. Hihetetlenül vagány hely, még fotóztam is, kockáztatva még a vonat elérését is. A várba viszont már nem volt időm felmenni, igaz korábban már jártam itt, a Mátrából lejövet.
A várhoz vezető feljáróúton hatalmas tömeg hömpölygött le-föl, erősen kiríttam a sorból a túracuccban feszítve... (közben jókat mosolyogtam magamban a strandpapucsos, messzelátó nyakban, első osztályú divatruhákban feszítő "kirándulók" látványán).
A faluban meg csak néztem: óriási, fülsértő zaj, le-föl szambázó motorosok tömege: "Mi van itt?" - kérdeztem, mire felvilágosítotak, hogy az évente megrendezett motorostalálkozó közepébe csöppentem éppen. Volt még 25 percem vonat indulásáig, berontottam a boltba két sörért és futottam kifelé a faluból, de akkora volt a forgalom, hogy alig győztem figyelni, nehogy gond legyen. Minden mellékutcából motorosok nyomultak ki a főútra - máskor talán még tetszett is volna a látvány, de most halálra idegesített, mikor percekre megállt a forgalom, és minden idegszállal koncentrálni kellett, nehogy baleset legyen a dologból. A falu után meg a lelkemet kirohantam, annyira siettem, szerencsére itt már nem volt "akkora" forgalom. 2 perccel a vonat indulása előtt értem az állomásra, a vasutas mosolyogva kérdezte, hogy hová lesz a jegy, és hogy nagy-e a sár? (gondolom, elég volt a bakancsomra ránéznie, hogy sejtse a választ...)
Na, szal jó lett a vége, elértem a vonatot, sima hazaút után este hétkor már a Keletiben voltam.

Summa:
Nem egy csúcs szépségű ez a táv. Viszont a szakasz két végén a várak nagyon feldobják a hangulatot. Rozsnak után szép a kilátás az OKT/kék kereszt elágazástól. Komolyabb eltévedési lehetőséget nem találtam. Egynapos túrával könnyen teljesíthető. De ha lehet, ne július utolsó hétvégéjén csináljatok túrát Sirokra - vagy ha igen, akkor motorral menjetek...

Egyéb:
Elkezdtem tehát a "Bükk-forrásai" mozgalmat is. Egyelőre a déli rész forráait tervezem felkeresni. Tervbe van véve egy weboldal készítése is a honlapomon a forrástúrákról. Szeretném mindegyiket lefotózni, és a vízhozamot is megmérni (a mostani kettőnél sikerült) és persze ezeket nyilvánossá is tenni. Ha elindult a dolog, természetesen közreadom itt a topikban.