Kedves figure-head!

Fura ízlésed van, hogy épp a "pesszimista irracionalista, szélsőségesen szubjektív filozófiai irányzat" jelenti Számodra a filozófia csúcsát.
Ha elgondolom, hogy A nemi szerelem metafizikájában arról olvashatni, hogy az emberiség szenvedésének fenntartója a nemi vágy, ami újabb és újabb generációkat hoz létre, és ezt pl. épp aközben olvasni, hogy orosz krémtortát eszem extra tejszínhabbal, vagy a párommal töltök együtt egy romantikus estét tokaji bor és gyertyafény kíséretében, hát nem tudom, mit mondjak. Leginkább az jut eszembe róla, hogy egy réten úgy is át lehet menni, hogy egy botra tűzött kutyagumit szagolgatunk, és enélkül is (ízlés kérdése), de az biztos, hogy az élményünk a rét illatáról el fog térni. A kérdés csak, ki jár közelebb a valósághoz.
A szélsőséges szubjektivitás pedig, anélkül, hogy különösebben kapacitálnálak az objektivitás mindenek felett való megbecsülésére, nyilván (logikailag) nem lehet más, mint egyedi jelenség, az egyediből általánost csinálni pedig csak bizonyos szabályok megtartásával lehet, amely szabályok itt - érzésem szerint - csak korlátozottan érvényesek.
Bevallom, nem olvastam még végig a topicot, de bepótlom, hátha választ lelek különös ízlésed okára. A bölcselettörténet mellesleg megemlíti Schopenhauer filozófiája kapcsán szerzőnk meglehetősen zűrös családi hátterét is, ami inkább a pszichiáter számára fontosabb ugyan, de fontos körülmény. (Berlini magántanári előadásait teljes érdektelenség miatt kénytelen abbahagyni, apja valszeg öngyilkos lett, nagyanyja tébolyodottként halt meg, anyja pedig, vetélytársat látva fiában (Goethe jósolta róla, hogy híres lesz), kilöki őt egy veszekedés végén a lakásukból, aki legurul a lépcsőn. Élete végéig egyedül él a kutyájával, soha nem dolgozik, és az unalom tönkreteszi.
Talán ezek is jelentenek valamit, amikor róla és a gondolatairól esik szó.

Az újat mondás hiú reményével:
Balázs