Tegnap, Ma, Holnap

A Ma is meghalt a Tegnap után
Az éjbe fordult csendesen,
Te is csak egy néző vagy csupán
Érzéstől, gondolattól mentesen.

Újra darabokra hullsz,
Szóródsz egyre szerteszét,
Karod a lelked után nyúl
És széttöri megint az estét…

Már nem értesz semmit:
Gondolatod az űrbe veszett;
Már nem érzel semmit:
Minden vágyadat érdes bánat temet.

Tavaszi napsugár, csókmeleg
Rajtunk már nem segíthet;
Hosszú nyári esték, tücskök
Nem feledtetik bűnünk.

A Holnap is meghal azután,
De fial majd újakat,
S kergeti őrületbe egy zord pusztán
A szerelmes ifjakat.