"Amióta nagy vagyok, és az öt éves hugomnak is több esze van, mint nekem, arra is kiváncsiak, hogy mondd, édes fiam, tulajdonképpen hogy képzeled te el az életet? (....)
Énszerintem az élet az elég türhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam. Azért gondolom, hogy nem látszik, mert különben nem mondanák mindig, hogy más boldog volna, ha (....)"
(Kire ütött ez a gyerek? 1965)

Ezt a könyvet még a nagyi vette. Mennyit nevettünk, amikor a mama esténként mesélte! Szoktam olvasgatni most is, talán már értem is...
Kevés író tudott adni ennyi felhőtlen mosolyt!
Kedves Janikovszky Éva,
köszönjük!

:/(((