Úgy felidegesített egy hír Csontos proligyerekezéséről a Hír TV-ben, hogy elhatároztam, hogy őszintén kibököm azt amit gondolok az István a Királyról (de a Popfesztiválról is). Mert mi a fenének is méricskéljek, udvariaskodjak, és kinek?

Szal: számomra MINDEGYIK rockopera, még az általam nagyon kedvelt Who együttes számomra meghallgathatatlan Tommyja is élvezhetetlen fárasztó giccs.
Megpróbáltam megnézni a playback show-t (sic!), mivel hogy még sosem voltam képes rá. De most is csak 5 percig bírtam.

Mindazonáltal tudom, és ezt te se feledd, hogy ez az esemény igenis nagy lelki, nemzeti élmény volt az ott élők többsége számára (bár azért a playback-et még a Maros-megyei újságban is nehezményezték), sőt az ő lelkesültségük nekem is élmény volt, de a valszleg az egészben a legigazabbak a Himnuszok voltak, meg az a mondat, hogy "István a mi urunk, stb. "édes hazánk...". Politikai szemmel külön örültem Bródy hangos, előítélet mentes ünneplésének...