Moldávia tudtommal saját lakosainak közvélekedése szerint is ideiglenes és életképtelen képződmény: egyébként mint minden nemzetiség, ők is elég sok vegzatúrának voltak kitéve a Szovjetúnió idejében, pl. kötelező volt a román nyelv egykori egyházi írásmódjából kialakított cirill abc-t használniuk.

Nehézségük a részben őshonos, részben betelepült ukránoknak és oroszoknak támadhat, de ezek a nehézségek nem nagyobbak pl. a kazahsztáni vagy észtországi szlávokéinál. Mivel az etnikai struktúra a letűnt Szovjetúnió nemzetiségi politikájának a következménye és lenyomata, elképzelhető, hogy a Romániával való egyesüléskor a szlávok közül sokan áttelepülnek, illetve hogy Transznisztria - bár orosz többségű - Ukrajnánál marad.

Egyéb problémát nem látok: ha mindkét országban népszavazás dönti el az egyesülést, miért ne egyesülhetnének? Mi bajunk nekünk ezzel? És mi közünk hozzá?

Hogy Erdélyben 1918-ban nem volt népszavazás? Nem volt, de nem tudjuk, hogy mi lett volna az eredménye. Ha ma lenne, akkor Erdély Románia része maradna. Ha holnap lenne, azaz mondjuk ötven év demokratizálódás, gyarapodás, a gyáván, mert következmények nélkül irredenta és Szent István koronájának egyéb népeit kirekesztő és becsmérlő "szájmagyarok" szájának befogása után, akkor lehet, hogy Erdély szabad akaratából Magyarországot választaná.

Itt ugyanakkor nem egy országrész innen odacsatolásáról van szó, hanem egy államnak egy másikhoz való önkéntes csatlakozásáról, amit semmilyen nemzetközi előírás nem tekint sérelmesnek.

Mi közünk hozzá? Legfeljebb annyi, hogy ezáltal tovább csökkenhet az erdélyi magyarság számaránya Románia egész népességét tekintve, meg hogy az amúgy is szűkös erőforrások jó része arra fordítódnék, hogy a mai Moldáviát (horribile dictu!) a romániai civilizációs-infrastrukturális szintre hozzák fel. Ezek a következmények pedig, ha mélyebben belegondolunk, akár kedvező fordulatot is előidézhetnének.

Gratulálok az olvtársaknak, mert el tudták kerülni kisemmizett undorítóan átlátszó provokációját a jövőbeli magyar miniszterelnökkel kapcsolatban, pedig egész értelmetlen mondanivalóját e köré próbálta szőni, és szinte könyörögve ismételgette, hátha ugrik rá valaki. Hogy egy kedvenc publicistáját idézzem, "valaki sírva könyörög itt egy pofonért"...

Montefiore