Utálom a brancsszellemet... Talán félreértjük egymást, vagy én téged. Épp arról akarok beszélni, hogy ki-ki - helyzetétől függően - szólni köteles, ha disznóságot lát. Ha a hozzá közel állóknál, (egy idő után) annál inkább.
A felelősségvállalás tehát nem mi kutyánk kölyke szellemiségét jelenti...
Tehát liberálisként nem tehetem meg, hogy szemet hunyok általam felismerni vélt disznóságok, elvtelenségek fölött. De azt sem mondhatom, hogy semmi közöm a liberálisok disznóságaihoz, bár személy szerint semmi; sőt: bizonyos mértékig közöm van a jobbos disznóságokhoz is, felelős vagyok értük valamennyire (pl. mert nem tudok elég eredményesen küzdeni ellenük ;-), vagy mert igaztalanul megbélyegzek valakit stb.).
Van tehát valami egyetemes, ill. közös nemzeti felelősség, persze, inkább csak szimbolikus értelemben. Együtt csináljuk azt, ami történelem lesz.
(Ezzel nem állítom, hogy a felelősség egyformán oszlik meg.)