TENYÉRBEN

Nem a szó, szívem parázslik.
Megkapaszkodom az ágyban,
várom az üzenetet.
A sereg megadta magát;
virrasztom az éjszakát,
a múltban téblábolok.
A fehér zászló a homokban.
Hullámzik a testem,
eső áztatja, fuldoklom.
Hol vagy most,
ebben a barbár pillanatban,
amikor vacogó fogakkal imádkozom,
haladékért könyörgök,
megszűnni készülő sejtjeimhez?
Talán akar velem
valamit kezdeni az élet,
ha összekuporodok
hatalmas tenyerében.

NIA.