El kell mesélnem nektek egy sztorit! A nejemmel tavaly ősszel voltunk itt először. Mint írtam jó nagy eső volt, sár, hideg is stb. Bakancsunk volt ugyan, dehát nem a menő fajta, és persze az első negyedórában totálisan átázott, úgyhogy hiába volt a jó meleg zokni, bizony eléggé fennállt a veszélye egy jó kis megfázásnak. Mivel sosem voltunk itt, miután a Sucha Bellát megcsináltuk, mentünk tovább a Hernádhoz. A lefelé vezető gyökeres résznél észrevettem, hogy a nejem bizony elég furán szedi a lábát. Kérdeztem mi a baj, de azt mondta semmi. Végigcsináltuk a Hernád áttörést, visszaértünk a kocsihoz a podlesoki parkolóba. Zokni, cipő, ruhaváltás következett. Ott mutatta meg az én drágám a talpát. Mindkét talpa közepén, nem túlzok, legalább 3-4 cm átmérőjű vízhólyag dudorodott. Így csinálta végig a vastálcákat, a gyökereket, meg a többi finomságot. Valószinűleg a bakancsban összegyűrődött a zoknija, attól lettek a hólyagok. Nem akarta mondani, hogy fáj a lába, mivel igazából ő akarta nagyon ezt a túrát, engem elég sokáig kellett győzködni róla, mert ugyanis eddig azt hittem, hogy tériszonya van. Itthon ugyanis nem mer felállni a háromfokú létrára, ha a függönyt kell felrakni a helyére. Erre zokszó nélkül, nagy élvezettel végigcsinálta ezt az utat:-)))) Szóval azóta tudom, hogy van belföldi, és van külföldi tériszony:-))))