Már hetek óta terveztük ezt a túrát, nem mintha olyan nehéz lenne megszervezni egy ilyen Szlovákiai kis kiruccanást hiszen misem egyszerűbb. Nem igényel nagy szervezést hiszen egy kempingben sátor hely mindég akad, viszont nem egyszerű megtalálni azt az időpontot mely mindenkinek jó. Ezért a szombatra és vasárnapra előre jelzett eső, és vihar nem igen tántorította el ötfős csapatunkat az utazástól.
A határt Bánrévénál léptük át, és egészen Rozsnyóig szakadt az eső mely a célhoz érve egészen tűrhető mértékre csökkent. Útközben Harbusice-én megálltunk az élelmiszerboltnál ahol a még hiányzó folyékony kenyérről és egyéb élelmiszerekről gondoskodtunk gondolva a nap végére. Aztán mihamarabb letettük az autót a Podlesoki kempingben és nekivágtunk a Suchá Belá kanyonnak mely szépsége leírhatatlan talán ez ragadja meg legjobban az ide látogató emberek szívét. Útközben egy Kazincbarcikai csoporttal is találkoztunk majd kis beszélgetés után utunkat a sárga és piros jelzésen a Klástorisko felé folytattuk. Ahol az eleredő esőt feledtette a táj szépsége és a pultos lány mosolya. Nemsokára az egyre erősödő csapadék áldás és a gyönyörűen párolgó erdő kíséretében, erősen lejtős terepen a kék jelzésen haladva elértük a Hernádot. Majd a folyó mentén folytattuk utunkat eleinte erdős sziklás, majd igazi őserdőre hasonlító környezetben (fagyökerek sziklák folyó aljnövényzet nagy páratartalom, és minden nyirkos, csúszós), ahol szebbnél szebb táj fogadott bennünket. Különösen megfogott a víz felé benyúló elszáradt bemohásodott faágakon kinőtt 50-60 centis fenyőfák látványa, és a függőhídon való átkelés szépsége. A kék szakasz felénél találkoztunk egy Lengyel vízi túrás csoporttal akik a folyót tisztították meg a szeméttől megdöbbenve láttuk a hajójukba felszedett hulladékot melyek között még gumiabroncs is volt majd lassan beértünk a Podlesoki kempingbe. Ezen a kék szakaszon csak néhány emberrel találkoztunk úgy látszik ez kiesik a kedvelt rövid túrák kategóriájából, vagy az eső miatt volt ilyen szerencsénk.
Másnap a csapat egy rövidebb túrát szavazott meg így Píla a parkolóból induló körtúrát választottuk, egyik barátunk úgy döntött, hogy enyhén fájó térdei miatt inkább a kocsiban megvár bennünket. Már reggel is játszottam a gondolattal, hogy a 3:45-4h úton hátizsák nélkül kellene menni, aztán egy térképpel és útlevelemmel neki is indultam. Az egyirányú sárga jelzésen a Suchá Belá kanyon tetejéig elég kellemes volt a terep, a létrák és egyéb technikás rész kivételével végigfutottam-bár az első létrán nem volt valami felemelő érzés felmenni.
Majd a kék szakasz vége felé eleredt az eső itt póló nélkül is elviselhető volt a klíma igaz az eső nem hiányzott mondogattam is elég sűrűn hogy „csak az boldogít ha na esik, csak az boldogít ha nehéz „:) de csak fáradtam, na mag a bokám kímélése miatt a piros jelzés első harmada körül jobbnak láttam hogyha sétálok, aztán a hátralévő részen kb.:fél óra, így is tettem. Mikor a többiek is megérkeztek az autóhoz elindultunk hazafelé utunk a Hernád völgyében vezetett, különösen szép tájakon egészen Kassáig ahol egyik esso kútnál tankoltunk és pihentünk egy kicsit, míg gyönyörű lányok mosták a szélvédőt –ide érdemes bemenni. Útközben felvetődött egy Hernád vízi túra ötlete majdnem a teljes szakaszon.

Lassan indulunk egy hétre a Tátrába :)))- de csak a hegyalja után:)