Kicsit sok kérdés merült fel „hirtelen”, nem is tudom, melyikkel kezdjem…talán mégis legjobb lesz az elsővelJ:nem, nem jártam az általad említett filmklubba(sem), ugyanis természetemnél fogva megmagyarázhatatlanul ódzkodom a kluboktól, úgy általában.

A Piszkos Fred hasonlatot gr657 hozzászólásában sajnos nem értem, megmagyarázná nekem valaki?(talán MM is „csak kavarja”?)

Szerintem MM filmjét azért nehéz racionálisan értelmezni, mivel MM szántszándékkal olyanra csinálta a Kóla, puskát, hogy elsődlegesen a zsigerekben robbanjon. A Kóla, puska nem egy érzékeny panorámakép a bennünket körülvevő világról, hogy itt van, tessék, nézzétek mit láttam, aztán aludjatok rá egyet, és beszéljétek meg, hanem egy agresszív nyomulás érzelemfronton. Ha az ember érteni akarja a film belső logikáját is, mert, tegyük fel, nem elégszik meg a teccik-nemteccik panelpáros valamelyikének szimpla kiválasztásával, akkor ki kell mondani az elején, hogy a Kóla, puska nem egy jól-rosszul megcsinált doku, hanem egy vérprofi propagandafilm MM meglehetősen anarchista-szociáldemokrata nézetei népszerűsítésére, amit értelmezni is csak, mint ilyen propagandaanyagot lehet. Ebből a szempontból maradéktalanul egyetértek Seres László azon, Szlejer által jelen topicba is megidézett NSZ cikkének címében szereplő megállapításával, hogy MM egy „baloldali Leni Riefensthal”.

Most nem mennék bele a két rendező összehasonlításába, mivel ennyire nem értek a filmes témához, továbbá szeretném elkerülni kettejük elvi hátországa közötti alapvető minőségbeli különbség taglalásában fenyegető offtopic aknára szaladást. Ennél egyszerűbb és biztonságosabb, ha példákat hozok fel annak illusztrálására, hogy én hogyan értelmeztem az egyes kulcsjeleneteket.

Jó példa lehet a címadó Columbine-i mészárlást elkövető gyerekek délelőtti bowling-programmja és du-i mészárlása között felállított látszólagos kapocs, vagy az a homályos utalás, amely mintha összefüggést sejtene a városban található Lockhead-Martin fegyvergyártó cég gyárüzeme (ahol a felnőttek dolgoznak) és ennek a gyárnak az alvó gyermekekkel teli városon át zajló, éjszakai rakétaszállításai, illetve az iskolai lövöldözés között. Érezhető, hogy lehet valamilyen összekötő szál az egyes tények között, de az MM-féle verzió nehezen fogadható el ép ésszel. Ugyancsak zavaró, és érthetetlen lehet, a „segélyt-munkáért” –anyuka és az ő 6 éves kisfia által leadott véletlen de halálos lövés példázata is, arról nem is beszélve, hogy mit kezdjünk az „amíg Amerika a legdurvább bombázást hajtja végre a távoli Szerbiában, addig, itthon a hátországban gyermekek lőhetnek társaikra” jellegű, első látásra abszurd képzettársításokkal.

Szerintem a fenti példák megértéséhez célszerű abból kiindulni, hogy MM – bár tényleges célja a filmmel a lőfegyverek+amerikaiak+X=rengeteg kopfschuss képlet megoldása – egész egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne ekézgesse egy kicsit a konzumkapitalista, liberális társadalombiztosításra épülő amerikai berendezkedést. Hogyha tehát levakarjuk ezt a zöldesvörös szószt a filmről, kiderül, hogy a segélyt-munkáért, a félelembizniszben utazó amerikai média, sőt, az egész Kanada-kérdés tokkal-vonóval, erre a közös, anarchista-szocdem társadalomkritikai tőre vezethető vissza és ebben a formában, érdemben nem függ össze a film témájával. (Más kérdés, hogy a média kérdése maga képezhetné egy külön lexikon anyagát is!)

Más példázatok pusztán rosszul, félreérthetően hatásvadász módon kerültek a filmbe, semmilyen ok-okozati viszonyra nem utalnak. Ilyen pl. a Lockhead-Martin eset, vagy az agresszív cselekvési kényszerként ábrázolt amcsi külpol párhuzamba állítása a Columbine-i tragédával. Meggyőződésem, hogy mindkét itt idézett példa egyszerű hangulatfestő elem, puszta allegóriája az amerikai ember és a lőfegyverek közötti példátlan szimbiózisnak. MM meg akarta mutatni, hogy tetszőleges amerikai város szomszédságában mindig akad egy fegyvergyár, vagy annak egy leányvállalata, de legalábbis raktára, vagy ha más nem, akkor is kapni lőszert a sarki fűszeresnél (Wall-Mart-példa). Az a hatásos klipsorozat, amely végigköveti a II. VH utáni amerikai külpol beavatkozó jellegű bombázásait és rezsimdöntéseit, hogy a végén a mutáló hangú klinton jelentse be egy napon a legnagyobb intenzitású szerbiai bombázást, illetve kisvártatva a Columbine-i vérengzést, szerintem pusztán azzal a céllal került a filmbe, hogy MM megmutassa, szerinte az Am ember kicsiben pontosan úgy reagál a stresszre, mint az Am állam nagyban, ha puska van a kezében, azaz először lő, aztán kérdez.

Persze egy propagandafilmnek nem kell értelmesnek lennie, elég, ha az érzelmekre tud hatni, így tkp nem is lenne jogos MM szemére hányni, hogy olyan filmet készített ahol nem látni a fától az erdőt. Ez propaganda, és a propaganda sosem érvel, hogy engedd be, csak befekszik az ágyadba és elszívja a cigidet. Éppen ezért szerintem nem érdekes mi lett volna, ha MM korrekt filmet csinál. MM ugyanis nem akart korrekt filmet csinálni – annak ellenére, hogy képes rá (l. Roger és én) -, ő pontosan ilyen elfogult filmet akart csinálni, és, minként Tyler Durden ezt olyan frappánsan leszögezte, „ez maradéktalanul bejött neki”!