Ha elég erős a kezed és 1.5mm2-nél nem vastagabb az erek keresztmetszet úgy is csinálhatod, hogy legalább 10 centi hosszan lecsupaszítod az összekötésre szánt vezetékeket, összefogod őket, kb. a felénél 90 fokba meghajtod őket úgy együtt, majd ezt a meghajtott szakaszt, mint valami kurblit használod ahhoz, hogy jól összesodord őket. Legalább olyan jó, mint ha kombinált fogóval tekernéd és szebb is a sodrat. NA amikor megvagy, csípőfogóval lecsípsz belőle annyit, hogy kb. 4 centis kilógás maradjon meg. Most jönne a forrasztás úgye, csak ehhez nem árt egy legalább 300 wattos hagyományos páka, mert jól át kell melegíteni a végeket. Ezt úgy kell, hogy szépen megvárod míg frankón átforrósodik a hegy - ezt azé kell, mert ha nem elég a hőfok, akkor a forr. ón nem futja be rendesen az anyagot és a közöket - 2-es vékonyan gyantás ónnal és a pákával felszerelkezve felmászol a létrára, a páka ovális elejét a forrasztani kívánt sodrat alá helyezed, majd a cint hozzányomod a kötéshez, de úgy hogy ne a páka hanem a rézvezetékek hője olvassza meg, mert csak úgy tökéletes a forrasztás, mint már írtam előbb. Szépen hagyod befutni az anyagot, végigcinezed az egész szakaszt, és ilyenkor látszik, hogy érdemes volt hosszabbra hagyni, mert a kötés végén mindig pocsékul néz ki a forrasztás. Ha ezzel megvagy, akkor előszeded szépen a boltban vásárolt darabolható sorkapcsot - "csokit" - amelyet persze úgy vásároltál, hogy a "furata" nem sokkal nagyobb a beléhelyezendő kötés átmérőjénél. Ha kisebb, akkor úgye egyértelmű, hogy mi a gond, ha túl nagy akkor meg elégtelen az érintkezési felület. No elővetted a sorkapcsot - ami elég nagy eséllyel kínai (kinézetre is az, én inkább KOPP-ot használok) - a leforrasztott kötés mellé méred és akkorára csíped le a forrasztást, hogy ne lógjon túl a másik oldalon, ami úgyebár agyonütheti valamelyik kollegát vagy egy kiváncsi kuncsaftot. Fogod, késsel levágsz egy darabot a sorkapocsból - ügyelve, hogy a szigetelés sértetlen maradjon - és ráhelyezed a kötésre, majd hozzá illő méretű csavarhúzóval meghúzod, de ésszel, mert ha nagyon megtéped, szétvágod a csavarral a kötést - mivel mostanában leszoktak a gyártók úgyebár a szorítónyelvről -, leellenőrzöd, hogy nem csípted-e be a szigetelést vagy nem lóg-e ki elől-hátul a vezeték, majd ha megvagy minddel, szépen behajtod úgy a kötésdobozba - nem 65mm-esbe, úgye - hogy a sorkapcsok a fenekén legyenek, mert a festők is szeretnek sokáig élni.
Sodrás->forrasztás->kétcsavaros sorkapocs. Ez kötés.
Mit csinál WAGO és társai? Egy szorítós szerkezetbe - ahol a szorítóerőt az egymásnak feszülő fémlapkák nyomása adja - bedugsz egy megcsupaszított vezetékvéget, amely a legjobb esetben is maximum 3 darab körömhegynyi felületen érintkezik a szorítóval - Lásd: sodrás, forrasztás, sorozatkapocs fent - és ennek a endkívül kis érintkezési felületnek kell elvezetnie 1.5mm2 ér esetén a 16 A-s áramerősséget. A zárlati áramról, kiégő izzók lökéséről vagy a túlterheésből adódó melegedésről már ne is beszéljünk. A hagyományos kötésnél akár több százszorosa is lehet az érintkezési felület a gyorskötőelemekhez képest. S bár a szabvány a forrasztást, mint elfogadott kötési formát nem említi - ezért kell rá sorkapocs, hogy ugymond szabványos legyen - de ennek ellenére nem egy tervező külön kérte, hogy forrasztva is legyenek a kötések!