Egy ősrégi vicc jutott az eszembe erről.

Kádár elvtárs az országot járva egy alkalommal egy idős nénit látott meg a keresztnél imádkozva. Megállitja a söfőrt és megkéri, nézné meg miért imádkozik a néni. A sofőr odaóvakodik és hallja: - Édes Istenem. Kérlek adj nekem 1000 forintot, hogy kihuzzam a nyugdijig!
Sofőr vissza, mondja Kádárnak, mit kért az öregasszony. Nosza kiforgatják a zsebeiket, de kettőjüknél mindösszesen 500 forint volt. No sebaj, mondja Kádár, odaküldi a sofőrrel a pénzt, azzal az intéssel, hogy legközelebb ne Istentől, hanem az emberektől kérjen, ha bajban van.
Néhány nap múlva megint arra járnak és látják ám, hogy a néni megint a keresztnél imádkozik. Odamennek hallgatózni, mit mond megint a mamóka.
- Édes Istenem. Köszönöm a 100 forintot, de legközelebb légyszives ne a komcsikkal küld, mert a felét már lenyúlták.

Hogy jön ez ide? Akinek van füle a hallásra.... :)