25. szakasz, 1. nap

Álmosd „központjában”, a Kölcsey utca sarkán, van egy információs tábla. Sajnos megrongálták kissé, de még „élvezhető”. Érdemes tanulmányozni.

A látnivalókról külön hozzászólásban tervezek beszámolni.

A túra tehát a táblától indul, gond nélkül jutunk el a település széléig. Jók a jelzések, egyértelmű az irány. A Rákóczi úton ballagunk.

A terkepcentrum térképe kissé félrevezető, a folyó egy mélyedés, benne nádas, víz lehet, hogy van, de most nem volt. Az autóbusz forduló a Kossuth Lajos utcánál van, a busz megy a Fő utcán, majd a Rákóczi úton és megfordul a Kossuth Lajos utcánál. Irány függvényében megy a Bocskai utcán (Bagamér felé), vagy a Fő úton (Létavértes felé). Kissé bonyolult, de csuklós buszok járnak arrafelé, nem könnyen fordulnak.

A Rákóczi út folytatása a fasor, mely meglehetősen impozáns. Az út mindkét oldalán nyárfák, vannak lyukak, sajnos. Az árnyas út nagyon jó hatással van a közérzetre, különösen nyáron. Nem tudom, mikor ültették a fákat, de már jó nagyok. Az út végén az emlékmű. Ide el kell menni!

A füzetben nincs hely a betűjelnek, de a megyei igazolófüzet szerint fel kell jegyezni. Itt is sárga színű és az emlékmű közelében lévő egyetlen magányos fán van, alatta a kék jelek. Nem ártana újrafesteni!

A fasor folytatódik, de nekünk kanyarodni kell. Jobbra. Van jelzés. Itt már csak egy soros a fasor, de északi, minek következtében árnyék nincs.

Amit még megjegyeznék, az a csatlakozási pont. Nem lehet eltéveszteni, de azok, akik az ellenkező irányból közelítenek, nehezebb helyzetben vannak. Jelzés ui. nincs. Akkor kell balra kanyarodni a földútra, mikor már nem lehet tovább menni az országúton. Ott van ui. a határállomás. Létavértes, hirdeti a felirat. Átmenni nem szabad (lehet persze), mert személyzet nincs. Román oldalon út sincs:o)

A balkanyar után nem sokkal egy jobbos kanyar, majd a közeli görcsös törzsű fán ott a jel. Ha nincs így, akkor vagy kivágták a fát, vagy valaki nem vette észre a határt. Tercia non datur.

A határ mentén kezdjük 5,5 kilométeres aszfalttúránkat. A 33-as táblánál indulunk. A 30-as után van a kokadi (álmosdi) útelágazás.
Ősszel „lophatunk” román diót, a határon álló fa roskadozik a terméstől.
Élvezhetjük továbbá, hogy egy szakaszon átköphetünk (elnézést).
Kell egy kis elszántság a gyalogláshoz.
Ami következik, az sem jobb, de az már egy másik történet.