Hátha valaki még nem tudja, hogy megy a klímásítás (kicsit hosszú, elnézést):

Kb. 20 nm-es lakótér (egymásból nyíló nagy és kis szoba, közöttük örökké nyitott kétszárnyú ajtó, kb. 2,6 m belmagasság, nyugat-délnyugati fekvés, tág kilátás, 5. emelet, tégla, nap odasüt míg le nem megy. Ablakokon kívül redőny, belül reluxa. A nyári hőmérséklet belül nappal 29-31, éjjel 27-29 fok volt.

Sok töprengés után Panasonic klímára és az egyik hivatalos forgalmazójukra esett a választás, (akik a nevüket egy híres tengerészről kapták :) ).

(ha ez valaki szerint rossz döntés volt, szóljon -- most már mindegy :) )

LG-t és Fishert is ajánlottak, de az LG valahogy túl drágának tűnt (ahhoz képest, hogy valaha GoldStarnak hívták :) ), a Fisherről meg szakértők azt állították, hogy valójában az is LG, csak Amerikában ez a márkaneve. Na mindegy.

Panasonicból kínáltak sokfélét, negatív töltésű ionok kibocsátását végző generátortól az inverteren át a fűtő és pollenszűrő extrákkal felszereltekig.
Nekem ezek is túl drágák voltak, ezért a Pana egyik alapmodelljét vettem meg, ami semmi extrém dolgot nem tud, csak hűt, és 3,5 kW-os. Szerintem ez a kapacitás ide pont elegendő.

Árak:
Hardver: 138.900,- + ÁFA
Szerelés: nincs még pontos számla, de kb. 60.000,- + ÁFÁt mondtak.

Szerencsém volt, mert 2 hét várakozás után a minap már jött is a szerelő. Igaz, kissé morcos volt, amikor kiderült, hogy az üzletkötő sem a szerelési körülményekről (fűtéscsövek mögött kell vezetni a csövezést), sem a fal jellegéről (homlokzati vakolat alatt 7 centi habszivacs, ezt ki kell szedni a konzolok felrakásához stb.) nem tájékoztatta.

A szerelő a forgalmazó szerződött vállalkozója. Gyorsan, szakszerűen dolgozott, amibe magam is besegítettem szerszámok adogatásával és jeges üdítők felszolgálásával :) mindezzel együtt a teljes szerelési idő 6,5 óra volt -- de délután fél 4-kor üzembe lépett a klíma, és a szétdúlt szerszámraktárt ügyesen imitáló nappalimban kellemes hűvösség uralkodott el :)

Épületgépészet:
fúrás-faragásra lelkileg fel voltam készülve; a 40 centis külső fal áttörése izgalmas móka volt, főleg az utcára hulló törmelék miatt... A gyalogosforgalmat vizuális ellenőrzés alatt tartottam, így senkinek se esett baja, a parkoló kocsik is megúszták, mert a szerelő óvatosan tologatta ki a faldarabkákat. A rézcsövek méretre hajlítgatása, és helyre illesztése bizánci rémálom volt szegény szerelő számára; egy helyen muszáj volt 2 darabból összeforrasztania a csövet, így a propánpalacknak a fareluxától fél méterre vidáman lobogó lángját figyelhettem meg, miközben az előszobában lapuló tűzoltó készülékre gondoltam erősen... :)

A külső (homlokzati) konzolok felszerelése gyerekjáték volt, mivel a szerelőt a kizuhanástól lakáson belüli erős rögzítéssel megvédtem. Így deréktól fejjel lefelé hajolva, felrakta a konzolokat (remélem, elég erősen csavarozta), majd jött a 34 kilós kültéri kiemelése. Szerencsére a szerelő izmos embernek bizonyult :) Felcsavarozta, aztán csőbekötések, nyomáspróba, minden rulez.

Most tesztelem a szerkentyűt... Végre elviselhetővé vált a lakásom.
Csak kimenni a forró utcára, az szörnyű...
:|