http://www.balatonakademia.ngo.hu/ba_books/konyv6.htm

"Széchenyi István útinaplójából
1994. szeptember huszadikán a Balaton Akadémián találkoztak tanárok és diákok, hogy Széchenyi István 203. születésnapjának előestéjén megemlékezzenek a legnagyobb magyarról. Az épület társalgótermének faláról Z. Soós István Széchenyi-portréja nézett le ránk. Azt hiszem, a fájdalmas-szép arc vonásai is megenyhültek azokban a pillanatokban, mikor Papp Árpád költő-tanár bejelentette az új Széchenyi-könyv megjelenését, s abból (Széchenyi István útinaplójából - Hiosz, 1818) részleteket olvasott föl id. Horváth Géza fordításában. Nevezett év december havában egy göröghoni, amolyan byroni tartózkodás élményei döbbentették rá a grófot, hogy honnan indult, s hova kell visszatérnie vagy visszahullania, mint a föl-földobott kőnek. A páratlan vallomást hazáról, annak hőfokát és őszinteségét csak Szent Ágoston Confessiójához tudom hasonlítani:

"Emlékezetemben elevenen él a csesmei csatorna. A Balatont juttatja eszembe. A Mimas (a Bos Dag, a félsziget északi részén lévő 1200 méter magas hegy) Badacsonyra hasonlít, csak sokkal hatalmasabb, és mintha különböző színekben pompázna. Szegény kis hazám, nem vagy szép - gondoltam. Még nem ismerlek egészen, de majd bejárlak - mert szeretlek."

Mit fűzhetnék Széchenyi 1818. december 4-én kelt naplóbejegyzéséhez? Nyilván semmit. Mindegyőnknek magára kellene kicsit maradnia ezekkel a mondatokkal manapság! A Balaton Akadémia kötete hiányt pótol. Széchenyi István naplójának 1978-as kiadásában ugyanis nem szerepel a fenti idézet. (Itt, újgörög nyelvre is fordítva, újabb s újabb olvasókhoz fordul.) A könyvecske borítólapján Széchenyi úti rajzolójának alkotása. A gróf szamárháton, kalaposan látható Ender képén. Körötte emberek, a háttérben a tenger és a görög hegyek. Széchenyi mint szamaras ember. Akár Jézus Egry József festményén vagy Ady Endre versében:

"Ilyen szomjas szívvel járják
Azóta is, és pálmák nélkül
Gyorsult kálváriáját
Az Életnek s mit tőle kapni,
Szamárháton annyi, de annyi
Vitéze a jónak..."

A döblingi passióra még nem gondoló embert látom szamaragolni. Hajdanvolt virágvasárnapi csodánkat. Reménykedjünk!"