És szintén Jeszenyintől egy másik kedvenc, remélem, nem gond....

Ki vagyok ?

Ki vagyok? Csak álmodom, s tûnodöm,
Szemem kékjét homály itta fel,
Mellékesen élek itt a földön,
Épp csak úgy együtt a többivel.

Megszokásból csókollak,
Csak éppen mert csókoltam mást is eleget,
Mintha gyufát lobbantok sötétben,
Szép szavakat úgy mondok neked:

Mindörökké, kedvesem, csak téged,
De a lelkem dermedt és üres,
Hogyha magad ajzod szenvedélyed,
Igaz szót szívedben ne keress.

Tüzemet már semmi fel nem szítja,
Vágyak nélkül élek csendesen.
Erre-arra hajló karcsú nyírfa,
Születtél sokaknak és nekem.

Magamnak mindig társat kerestem,
S tûrtem komor fogság nyûgeit,
Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
Nem illetlek rossz szóval, ne hidd.

Ki vagyok? Csak álmodom, s tûnõdöm,
Szemem kékjét homály itta fel,
Szerettelek téged is a földön,
Épp csak úgy együtt a többivel.