A "beton" kérdéshez még.
Arómaiak tudtak cementet is készíteni 900 fokon kiégetett, 20% agyagtartalom alatti mészkőből (mai nevezéktan szerint hidraulikus mész), de ezt óvni kellett a víztől. Az igazi találmányuk az volt, hogy égetett meszet és horzsaköves tufát porrá őrölve összekevertek. Ez már víz alatt is megkötött, felépíthették vele a nápolyi kikötő mólóját. A nyomószilárdság is majdnem megduplázódott (150 kp/cm2).
A római birodalom bukásával a cementhasználat megszűnt (elfelejtődött?). A középkorban más kötőanyagot favorizáltak. Égetett mész porát keverték homokkal, szárazon rakták a kövek és téglák közé, majd meglocsolták vízzel. Oltódás közben az erősen lúgos környezetben a mész reakcióba lépett a kvarccal, Ca-szilikátok képződtek. Ezáltal meglehetősen szilárd kötőanyagot kaptak, de csak levegőn lehetett használni.
A mai cement feltalálása a 18. sz. közepén kezdődött. A 19. sz. elejétől az égetési hőfokot egyre magasabbra tudták emelni, a század közepén már1250-1350 fok közé, ennek a szabványosított neve a portland cement.
Szóval, ha egy építmény betonból van, nagyon valószínű, hogy nem középkori!