Sajnálom, de én képtelen lennék meglenni hús nélkül. Ha csak egy napig nem eszem húst, másnap legszivesebben beleharapnék a macskámba. Nullás a vércsoportom egyébként, a férjemé és a nagyobbik lányomé B, ők viszont nem szeretik a húst enni, csak keveset. Egész nap zöldséget ennének.

Van egy (bocs, kettő) barátnőm, aki már 20 éve leszokott a húsról, semmi bajuk amúgy. (ha csak azt nem vesszük annak, hogy ha véletlenül megszik unszolásra egy csirkemellfilét, rögtön aranyere lesz...) Van egy másik, aki beteg volt nagyon, hatalmas erővel átszokott a vega kosztra, aztán még betegebb lett, a szervezete nem tűrte el.

Szóval vannak olyanok akiknek megy ez és vannak olyanok akiknek nem.

Ha húst eszem, nem arra akarok gondolni, hogy egy szegény tehénmama éppen most veszítette el a gyerekét, meg nem akarok kisborjúk lelkével foglalkozni. Az élet már csak olyan, hogy az egyik állatot megeszi a másik (esetünkben az ember). Ezen az alapon le lehet írni a szegény kis légy lelkiállapotát, mikor bekapja a fecske, avagy a szegény impaláét, mikor nyakonragadja a gepárd, nem beszélve arról az állatokról, akiket lenyilaznak, aztán hosszú szenvedés után múlnak ki...

Én tisztában vagyok az életnek ezzel a kegyetlen vetületével. És ha a vágóhidakon fölöslegesen kínozzák az állatokat, akkor azt a vágóhidat be kell zárni.

Akármit is mondtok, erre a bajra kizárólag az állatvédelmi törvény hozhat gyógyírt - egy olyan törvény, amit be is KELL tartani, különben jönnek KÖNYÖRTELENÜL a szankciók!