A kutya sok-sok éves állandó program. Veled él, olykor rosszkedvűm máskor hiperaktív, egyik nap szívesen eszi amit adsz neki, másnap fintorog, főállásban imád, aztán egyszer csak megsértődik, és apró ficnikre rágja az egyébként polcon levő összes papírzsepit, sétál nagy lelkesen, de leesik egy csepp eső és a fal mellett kullog, Te meg azon töprengsz, mi lesz ha majd pisilnie kell hirtelen az éjszaka kellős közepén, reggel ötkor hozzáddugja a hideg orrát, viszont ha egyszer hétkor sietve levinnéd, hogy nyolcra neccesen beérj, akkor lomhán, nagyokat ásítva lépked, nem kakil, nem pisil, bóklászik, egy napon lázasnak érzed, utálja az állatorvost, a tablettát nem tudod beleimádkozni, harmadnapra kutyabaja, te meg agyonaggódtad magad, elmentek kirándulni és fél nap őt kutatod, ő meg röhögve kerül elő, az erdő összes állata sokkot kapott, te meg sóhajtasz, hogy nem járt arra valami elvetemült vadász, jön a tavasz és megbolondul, mert szerelmes akar lenni, időnként összemorog a szomszéd kutyájával, de sosem ő kezdi persze, de a szomszéd kutya agresszor módon beleharap, lehet varrni, aztán másnap ő kezdi, na arra sem lehet menni többet, aztán egy nap látod, hogy őszül a kis pofája, olykor nyög egyet, amikor felkel, lassabban megy, kevesebbet teszi az öledbe a labdát, az orvos is mindig mondja, hogy idősödik, de Te nem hiszed el, hogy ő is lehet öreg, meg hogy egyszer elalszik és nem kel fel többet...
Nemsokára negyven éves leszek, gyerekkorom óta kutya is tartozik a családomhoz. Elmentünk nyaralni- jött ő is. Ha végképp nem lehetett vinni, mindig megoldottuk, hogy valaki eljöjjön vigyázni rá, (nem adtuk oda, inkább jött hozzánk lakni addig valaki), de ez csak akkor fordult elő, ha repülővel mentünk, egyébként szinte mindenhová lehet kutyát vinni.
A fentiek fontosabbak, arra mind - és ami ide el sem fér, hiszen 15 év együttélés -, felkészültél-e?