Hillaby stílusa, mint említettem, csipkelődő, és a részletek iránt rendkívül fogékony. Számos anekdotát és irodalmi epizódot is ismertet az adott területtel kapcsolatban, bár ez utóbbiak nem mindegyike ismert a magyar közönség számára.
Útja során sokféle emberrel találkozott. Kapott tanácsot cigánycsaládtól, melyik várost érdemes elkerülni, walesi egyetemisták a kelta bárdokról tartottak előadást, egy skót vándordudás, pedig az igazi Rob Roy történetét mesélte el neki.
Csillogtatja kicsit az angol humort is.
Csípős hangon emlékezik meg azonban azokról az ájtatos-istenes fogadósnékról akik, a vasárnap, mint ünnepnapra való hivatkozással még egy pohár vízre sem engedték be.
A megtett utat Hillaby 15 szakaszra osztotta, ilyen módon szerepelnek a könyvben is a térképek. Részletesek, a főbb természeti tájékozódási pontok is fel vannak tüntetve. Akár ma is meg lehetne kockáztatni, egyik másik végigjárását.