Kedves Trebitsch!

Úgy látszik érdemes volt mégegyszer visszakérdeznem az atombombás dologra (:-(((.

Feltételezed:
"Te pedig felkértél bennünket, hogy vonjuk le a tanulságot egy olyan esetből, amikor te 2 megtörtént esetre vonatkozóan próbász statisztikai következtetéseket alkalmazni..."

SZÓ SINCS RÓLA!!!
1.) NEM 2 esetről van szó, hanem 0 (nulla) esetről.
2.) Én NEM vonok le statisztikai következtetést belőle, mert tudom, hogy nem szabad.
3.) De NEM azért, mert "kevés számú az eset", hanem azért, mert egy olyan dologról van szó, amely statisztikailag csak olyan körülmények között mutatkozik meg, amely körülmények egyelőre még nem álltak elő - noha bármikor előállhatnak.

Levonod a tanulságot:
"A statisztika nem alkalmas az atombomba veszélyességének vizsgálatára, mert statisztikához nagyon kevés az esemény. Az atombomba veszélyességét más módszerekkel kell vizsgálni."
NEM azért nem szabad használni a statisztikát az atombomba veszélyességének a megítélésére, mert nagyon kevés az esemény, hanem azért, mert pillanatnyilag (szerencsére) nem olyanok a viszonyok, hogy a veszély megmutatkozhatna, és ugyanezért kevés az események száma is. Magyarán: abból, hogy események nincsenek, nem következik, hogy egy kissé més szituációban sem lennének, attól pedig hogy fellépnek, még nem következik, hogy pont azért, ami szintén feltűnt a jelzett időben.

Írod:
"Ellentétben a slukkerokkal, mer ott van annyi eset, hogy lehessen statisztikázni... :)"
A slukkerok esetére is igaz, amit fentebb leírtam. Sőt, általánosságban bármilyen statisztika helyes kiértékelésére. Hiába van sok esemény. Annak kell utánajárni, hogy valóban az a dolog mutatkozik-e meg egy korreláció mögött, illetve hogy egyáltalán megmutatkozhat-e az adott veszély a statisztikában.
A tömeges civil fegyvertartás vélhetően feszült társadalmi viszonyok között hozza meg "keserű gyümölcsét", de Ti ezen nem filóztok, mert pillanatnyilag előnyösnek látjátok (a magatok számára). De még így is el lehetne fogadni a törekvéseteket, ha nem lenne sokkal nehezebb összeszedni a fegyvereket, mint szétosztani. De sajnos nehezebb.

Kérdezed:
"... milyen levélkezdésre gondolsz?"
Te pontosan tudhatnád, hogy nem vagyok ellene a konkrétumoknak, és azt is, hogy nem hallgatom el azt, amit igaznak gondolok. Miért teszel hát úgy, mintha fordítva lenne? Miért gondolod (hogy ne mondjam kiknek a hatására), hogy a provokáció jobb módszer, mint az egyszerű rákérdezés?

Kérdezed:
"És ha én hirtelen úgy döntök, hogy barangolok egy nagyot pesten, akár éjszaka is, akkor ezt ne tegyem inlkább? Vagy kérjek erre hivatkozva egy slukkert? :) "
Kérhetsz, de nem kapsz.

Sorolod tovább:
"Ezen kívül: taxisofőrök, postások, az összes szervizes, pizzakihordók... Soroljam tovább?"
Ők is kérhetnek, de legtöbbjük nem fog kapni.

Írod:
"Igen, ez azért van, mert az önvédelmi fegyvereket éppen erre találták ki."
Inkább az "önvédelmi fegyver" szöveget találták ki erre.

A riasztófegyverekről jobban elmondható, hogy önvédelmi célra találták ki, de még azok is jobbak támadásra, mint védekezésre. Fiaskó. Nem ez a megoldás.

Írod:
"Olyan, mint a légzsák az autóban, írtam már. Természetesen az összes egyéb lehető módon el kell kerülni a balesetet/támadást; de ha mégis bekövetkezik, _akkor_ kell a légzsák, vagy a slukker."
A légzsák NEM fenyegeti MÁS autók utasait - legalábbis nem nagyon. Arról sem tudok, hogy kimondottan támadni lehetne vele.

Írod:
"Miért nem? A múltkoriban például sikerült megakadályoznom, hogy kiraboljanak. Egyszerűen azzal, hogy bemutattam a rablójelölteknek, hogyan töltök csőre (gázpisztolyt, de azt ők nem tudhatták)."
Akinek pisztolya van, az könnyen beleeshet abba a hibába, hogy ott is egyedüli módszernek tartja, ahol nem az. Az is egy veszély, hogy esetleg elhiszi: pisztollyal majd minden szitut meg tud oldani, pedig nem. Amíg a bűnözők az utcán vannak, bármi legyen is a kezedben: kockázatot vállalsz. Újra és újra.