Teljesen meg tudlak érteni. Segíteni nem tudok, mert én is szinte ebben a cipőben járok.
Nálunk a lány mondta ki a végső sót, de nagyon sűrün egy haelyen vagyunk, mert a közös társaságunkat nem hagyom ott a világ minden kincséért sem. Az "Újrakezdeni"-től a "Nem akarom szeretni sem"-ig én is írhatamm volna. Utána is, de uygebár nemcserével.
MA este is, miutána hugától, meg a huga ismerőseitől elváltam, Ő is ott volt, de csak annyit tudtam mondani neki, a messzi távolból, hogy: "Sziasztok!". Szóval nem volt egyedül.

Miért nem tudok hozzá egy normális szót szólni?
Félek, hogy ha mondanék valamit, valamely irányban torzítaná -még ezen felül is- a meglévő kapcsolatot. Pedig a barátomra hallgatva nem akarom magam mögött a hidakat felégetni...

A q..a életbe, tanácstalan vagyok. Más lánnyal meg szinte nem tudok kapcsolatot teremteni, pláne nem direkt.
Véletlen majdnem összejött, de ő meg igen messze lakik, és...döntötrtünk, inkább csak -mivel csak néha látjuk egymást- haverság, vagy mi lesz köztünk.- De ne is volt mély a kapcsolat.

Te is úgy érezted, hogy komoly és őszinte a kapcsolatotok? Mert én igen, erre fel... át vagyok ba..ltázva. Ennit az ön- és emberismeretmről!
Tomi