Tersánszky Józsi Jenő:
Különös fohász

Esti bánat mit kezdjek én veled,
Könnyen hevült, könnyen feledt,
Múlt öröm, avúlt fájdalom?
Nos, - kóstolgattam mint majom,
Régit ujért dobva hamar.
Egyik férges volt, más fanyar,
Érett, édes émelyitett.
Nem bánom én semelyiket.
Hagyd a nyöszörgést, hagyd a vádat,
Estéli bánat, olcsó bánat,
Vesszen szemem, ha hátra néz.
Hagyj engemet gyatra zenész.
Hangicsálásod csak undort okoz…

Bárcsak födözne be gonosz,
Álnok, sivár, dölyfös makacsság.
Bárcsak értés, jóság ne hassák
Többé szivemet. - Átkozott
Malasztjok csak romlást hozott
S judásfiaknak erősséget.
Bár ne ösmernélek csak téged
S mint földönfutó háza romján,
Öklét az égre rázza, mondnám:

Háztüzem, hitem kialudt.
Gyűlöleté, kétségeké az út.
Nincs hát és nem kell többé kegyelem,
Sötét erőm, csupán te légy velem!