-
Somlyó Zoltán: MEGBESZÉLÉSEK AZ ISTENNEL
I.
A szűk könyök-uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem vezess a jóra!
Békevirágok e szürke kövek
és béke a hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?
Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arra való.
Légy velem, Mindenható!
Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szivembe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!
Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.
Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sáppadt és zord halovány alakom:
Istenem, a szivedbe lakom.
Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?
-