Ági, igazad van, a fent említett méret tényleg kevés. (Öööö.. ketrec-méret:) Mindegy, szerintem úgyis mindenki felfelé tér el. (Magamból idulok ki).

OFF. Visszatérek az állatkínzáshoz.
Mielőtt rámszabadítanátok a GreenPeace-t, nyilatkozom, hogy természetesen az én mókusomnak is van odúja. Természetes fából, megfelelő méretben és nyílásokkal, bármiféle mérgező bevonat nélkül. Berendezve a lakó által (így ezért nem vállalok felelősséget), berendezési tárgyak: gyapot bélés, mókus által behordva és elrendezve, éléskamra 1 db, benne főleg törökmogyoróval; az egész méretben, minőségben, fenyőillatban passzol az unió idevonatkozó előírásainak, "ketrec für sterifenmókus" és a többiek.
Szóval az állatkínzástól nagyon messze van egy hobbiállat-tartó, aki minden infót megszerez és ötletet megvalósít, hogy a kedvence jól érezze magát. Az állatkínzás az például, amiről nemrég a bulvársajtó beszámolt, miszerint valahol távol-keleten európából származó kiskutyákat (kölyköket - jobb a húsa) szolgálnak fel az éttermekben, úgy, hogy a leölés előtt megkínozzák őket (finomabb a húsa). Ez rendszerint élve megnyúzást jelent. Jajj.
Szóval az állatkereskedésben egy pár fiatal mókus együtt egy ketrecben nem ez a kategória.

ON

Elindítom a mókuskaja eszmecserét.

1.a Mi a kedvenc kajája a mókusodnak?
1.b Mit nem eszik meg sohasem?

Nálam:
1.a szeder, törökmogyoró, danone szilvás vagy miazistennyila joghurt (a címkéről felismerem a teszkóban)

1.b répa, lisztkukac, aszalt cuccok

Schőnes wochenende, aki ritkán olvassa, annak BÚÉK!

M.