"Ballagjunk, ha lehet, derűs kedvvel a sors ekéje mögött, s lessük, hogy mit vet ki a barázda, jót-e, vagy rosszat.
S dolgunk végezetten a temetődomb hajlott gerincén megálljunk.
Nézzünk végig dombjaink fölött, tűnődve őszön, sorson, emberen. Lássuk szelídnek és szépnek az életet, akár az őszi estét, mely puha barna papucsban átoson vetéseink fölött, s álomra simítja a röghöz lapult kis pacsirta tollát."

Beleszerettem Wass A.-ba

:o))