Tetszenek ezek a gondolatok.Kicsit emlékeztet az egész eszmefuttatás egy nagyon kedves íróm nagyon kedves könyvének néhány gondolatára.Mert a mi ellenségünk: a mi ragadozónk..
Egy erősen lerövidített formában felteszem ezt a részt a könyvből,remélem nem sértek vele túl sok szerzői jogot és moderátori érzékenységet..
Tehát a részlet Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény c. művéből való.

"............... beszélt a ragadozókról, azok népszokásairól és közerkölcseiről, közgondolkodásáról és észjárásáról, útjaikról-módjaikról.
...........................
...... amiképpen minden férfi számára ott van egy nő, ugyanúgy minden élő szervezetnek van ragadozója. A Nagy Táplálkozási Láncnak (ami a világegyetem mozgásállapotában az élet teljességének költői képe) már csak belső szükségességből is folytatódnia kell. Az élet, ahogyan mi ismerjük, föltételezi a teremtést; a teremtés viszont elképzelhetetlen halál nélkül.
Ily módon a gyilkosság jogos, habár egyes kísérőjelenségei nem mindig találkoznak azonnali méltánylással. Egy lény a maga természetes környezetében bizonyos más lényeket használ táplálékául, míg ő maga is táplálékául szolgál bizonyos egyéb lényeknek. És ez így van rendjén, mivel a Természet - nem szereti, ha a szabályai és a rendelései beszélgetési témává süllyednek minden koktélpartin, méhkasban, konklávéban vagy amit akarsz. Te azonban azzal még nem menekültél meg a Folyamat kérlelhetetlen Törvénye alól, hogy a véletlen folytán kikerültél szülőbolygód számviteléből. Ennélfogva tehát ha az űr legtávolabbi
sarkában sem akadna ragadozó a számodra, akkor keresni kellene egyet. Ha pedig keresve sem találnánk, akkor teremtenünk kell.
azok az emberek... -...nem azok voltak, aminek látszottak . - Ezt csak beláthatod.
- Nem azok voltak, hanem az, vagyis egyetlen valami, egy lény, amelyet külön a te számodra teremtettünk. Az volt a te ragadozód, és szinte szó szerint követte a Ragadozás Törvényének klasszikus példáját.
- És ez a törvény?

Ha kérdés formájába öntőd - a ragadozás elveszíti egyszerű és szimpla jellegét, sőt még az is kétségessé válik, hogy törvény-e egyáltalán. Minden szervezet tudatában van a ragadozásnak, akárcsak a karjának, a lábának, a fejének, csak még nagyobb bizonyossággal. Mert sokkal mélyebben gyökerezik ez a törvény, mint a tudomány törvényei, ennélfogva nem is lehet vulgáris egyszerűsítés tárgya. Már maga a kérdés ilyetén föltevése is szigorú korlátokat állít a válasz elé.

- Te eszel, ezért téged megesznek. Ezzel te is tisztában vagy. Ám azzal már nem, hogyan esznek meg téged. Hogyan ejtenek csapdába, hogyan ragadnak meg, bénítanak meg és készítenek el? Tűzforrón tálalnak-e föl, avagy finoman lehűtve, netán szobahőmérsékleten? Nyilvánvaló, hogy ez annak az ízlésétől függ, aki elfogyaszt. Hogyan ejt el a ragadozód: megfelelő magasságból óvatlanul a hátadra veti magát? Vermet ás, hálót sző, párbajra hív ki, vagy kimeresztett karmokkal a nyakadba ugrik? Mindez a ragadozód természetétől függ, ami megszabja annak alkatát és életfunkcióit. Ezt a természetet viszont behatárolja a te természeted, illetőleg attól függ, és mind az ő, mind a te természetedet szabad akarat hajtja, ennélfogva végső soron kiismerhetetlen.
A ráugrás, a veremásás, a hálószövés egyenes fegyver, ám hatástalanná válik egy olyan lénnyel szemben, aki meg van áldva az emlékezés képességével. Egy olyan lény, mint te, másodszor nem esik csapdába, ha egyszer sikerült megmenekülnie a közvetlen halálos veszély elől.
A Természet azonban nem kedveli az egyenes utat. Azt szokták mondani, hogy a Természet hagyományosan érdekelt az illúziókban, a születésnek és a halálnak eme bábáiban. Ha elfogadjuk ezt a nézetet, akkor látni fogjuk, hogy a te ragadozódnak bonyolult manőverekbe kell fognia, hogy megkaparinthasson egy olyan bonyolult lényt, mint te vagy.
De van a dolognak egy másik oldala is. A te ragadozód nem egyedül arra termett, hogy téged fölfaljon. Az igaz, hogy te vagy az ő életében a legfontosabb egyedi dolog; ám neki is, mint neked, szabad akarat adatott, ennélfogva nem az evési funkció szigorú logikája az egyetlen mozgatórugója. Az istálló egere azt gondolhatja, hogy a padláson a baglyot arra az egyetlen célra találták ki és alkották meg, hogy egérre vadásszon. Mi azonban tudjuk, hogy a bagolynak egyéb dolgok is járnak az eszében. Így van ez minden ragadozóval, a tiéddel is. Ebből fontos következtetés adódik számunkra: a szabad akaratánál fogva minden ragadozó funkcionálisan tökéletlen.
Mert ugye lehet, hogy a gyakorlatban sohasem húzhatsz hasznot a ragadozód tökéletlenségeiből. Sőt még az sem biztos, hogy egyáltalán tudomást szerzel róluk. Ebben a helyzetben szakasztott olyan vagy, mint az istálló egere. Amelynek esetleg sikerül besurrannia egy lyukba, ha meghallja a szárnyak suhogását, arra azonban sohasem lesz képes, hogy kielemezze a bagoly természetét, erősségeit és gyengeségeit.

Miről ismerhetem föl ezt a ragadozót?
- Ez teljességgel lehetetlen. Csak nem gondolod, hogy van olyan áldozat, amely le tudná írni a ragadozóját? Ha ez így lenne, azt jelentené, hogy az áldozat halhatatlanságra tett szert!

. - A te szemszögödből nézve folyton változtatja az alakját. Hallottál ugye az egérről, amely szépen besétál a kígyó szájába; a légyről, amely ráül a béka nyelvére, vagy a csikóról, amely a tigris mancsai közé bandukol? Nos, ebben áll a ragadozás lényege! És megkérdezhetnéd, vajon mit gondoltak ezek a lépre csalt áldozatok, hova mennek, vagy mi tátong ott előttük?
Azt a mai napig sem tudom, milyen maga a ragadozó.
- Nincs rá mód, hogy el tudnám oszlatni a tudatlanságodat - A ragadozókról nem könnyű valamit is megtudni. Mindenki a maga szemével látja őket. A csapdák, a rejtezési módjaik is ráépülnek az áldozat emlékeire, álmaira és képzelgésére, reményeire és vágyaira. A ragadozó fölkarolja áldozatának dédelgetett drámáit, és eljátssza őket az ő szája íze szerint. Ahhoz, hogy a ragadozódat megismerd, meg kell ismerned önmagadat. Csakhogy könnyebb az embernek az egész világegyetemet, mint önmagát megismernie.
- Mit tehetek hát? -
- Tanulj! - Tartsd nyitva a szemed, rohanj inad szakadtából, és ne higgyél senkinek és semminek. Eszedbe se jusson addig megpihenni, amíg haza nem érsz.
- Haza! - kiáltott föl
- Úgy van. A saját otthonodban biztonságban leszel. A ragadozód nem léphet be a te barlangodba. Ott is ki leszel téve persze mindenféle közönséges szerencsétlenségnek, de legalább ettől az egytől megmenekülsz.
"