DcsabaS Creative Commons License 1998.07.20 0 0 90
Kedves CSerfa!

Személyeskedsz, személyeskedsz és újra csak személyeskedsz (:-(((, anélkül, hogy ismernéd a részleteket. Felvilágosíthatnálak felőlük, de azzal meg esetleg azt a látszatot keltheteném, mintha igazad lenne és tényleg azon múlna valakinek az igazsága, vagy akár csak tudós mivolta, hogy milyen fokozata van.
A személyeskedés egyébként engem csak azért zavar, mert ellehetetleníti az értelmes vitát. (Kezdem azt hinni viszont, hogy legalábbis egyes tekintélyelvű gondolkodók nem képesek meglenni nélküle.)

Akit én nevetséges embernek tituláltam, azt véletlenül sem annak alapján tettem, hogy mit mondanak róla mások, vagy hogy van-e, nincs-e bármilyen fokozata, végzettsége. Hanem egy-egy munkájának ismeretében tettem. Ezzel szemben Gittről nem mondtam semmi ilyet, mert nem ismerem egyetlen művét sem. De az, hogy Te úgy hivatkozol rá, mintha a Biblia után a második legszentebb könyveket ő írta volna, nem nyom túl sokat a latban.

Kérdezed:
"Én összehasonlítom a Te tudományos karrieredet, állapotodat Gittével, akihez képest könnyűnek találtasz, és ez így kihoz a sodrodból? Hiszen nem is neveztelek nevetségesnek? Tényleg zavaros, hová lett az igazságérzeted? "
Tévedsz, nem hoz ki a sodromból. Jól is néznék ki, ha mindannyiszor kijönnék a sodromból, valahányszor egy nálam nagyobb tekintélyre hivatkozik valaki. Csak azt nem értem, hogy Neked miért nem elegendők olyan tekintélyek, mint maga az Isten, Jézus Krisztus, Szent Péter, vagy a mindenkori Pápa? (Egyébként meg nevezz nyugodtan nevetségesnek, amikor csak nevethetnéked támad.)

Írod:
"Én nem tartozom semmiféle értelmezéssel, mert tényeket és nem értelmezéseket állítottam."
Kedves CSerfa! Ha valaki másképp érti a szavakat, mint szokás, és azon szavak segítségével állít "valamit", akkor nem lehet tudni, hogy mit állított. Ezért aztán nehéz lehet cáfolni, de a cáfolhatatlansága egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényeket állított volna. Ez egy nagyon alapvető dolog az információelmélettel kapcsolatban.

Következtesz:
"Azaz semmi nem bizonyított az evolúcióból." Az, hogy lassan minden harmadik mondatod ez (minden második pedig személyeskedés), még nem teszi az álláspontod világosabbá. Sőt, inkább nehezebben felfoghatóvá, ugyanis még a "minden" szó jelentését is elhomályosítja. Ezért is kérdeztem korábban, hogy mit lépnél egy "semmi sem bizonyított a hitből" típusú állításra, de azzal kapcsolatban (is) válasz nélkül hagytál.

Felszólítol:
"Nem értelmezésbeli problémákon rágni, hanem egy bizonyított tényt, megfigyelést előhozni."
A tények annak függvényében bizonyítanak, vagy cáfolnak valamit, hogy milyen fogalmi körben gondolkodunk. A fogalmak tisztázása nélkül nem sok jelentésük van.

Kéredezed:
"Hol a fenébe jött volna össze milliárdszámra aminósav molekula egy időben? Ne haragudj, de ki állíthat tudományosan ilyet"
Kedves CSerfa! Tudod-e, hogy egy 0.01 köbcentiméteres térfogatú, 0.01 százalékos koncentrációjú aminosav-levesben (ami garantáltan élettelen alkotórészeiből könnyűszerrel előállítható), hány db aminosav molekula van? (Kb. tízmilliószor egymilliárd!) És tudod-e mi történik velük, ha a víz párologni kezd?

Írod továbbá:
"És, (mivel arról is írtam, ha összejöttek is volna, akkor sem alakulhatott volna ki génmolekula, pláne nem DNS)"
Az egy soklépéses folyamat (egyet, a kondenzációt, épp az előbb említettem), amit Te azért képzelsz lehetetlennek, mert mindenáron egyetlen, "teremtődésszerű" lépésben gondolkozol. (Nagy kár viszont, hogy pont az "igazi" teremtéssel kapcsolatban ezt nem teszed meg.)
A tudósok a DNS és más sejtalkotók kialakulásának a részleteit kutatják (nagyon helyesen) ezért van az, hogy még jó darabig nem fogsz olyan publikációval találkozni, ami az élet megszületését kompletten tárgyalná.

Írod, hogy írom:
"Írod, hogy Gitt nem tudja, mi az információ."
Kedves CSerfa, ne keverd a szezont a fazonnal. Én ugyanis ezt írtam:
"Ha Gitt tényleg ezt állítja, akkor nem tudja mi az információ."
Ne kerülje el a figyelmedet a mondatkezdő "Ha", mert nem véletlenül tettem oda!
Következőleg ismét csak személyeskedsz, szemlátomást a megbántás szándékával. Felvetődik a kérdés, hogy a kreacionisták vajon mind így szabadítják-e meg magukat vitapartnereiktől?

Írod:
"Abban is, hogy mi felebarátok lennénk. Nekem az felebarátom, aki szereti Jézust. Egyértelműen. Meg akinél esély van, hogy megtér."
Kapaszkodj meg: Én szeretem Jézust legalábbis azt az emberi személyt, akit a sok interpretálója keltette mocsárerdőn túl sejteni lehet. Megtérés ügyében viszont nem tudok igéretet tenni. Igaz, én sem várom el Tőled, hogy letérj a hitedről, nem is ilyen természetű a problémám Veled.

Írod:
"Gitt nem egy fejezetet, hanem a köny második, legnagyobb részét szenteli az információ fogalmának tisztázására."
Azt bizony nem is árt. Ellenben utalnék arra, hogy a leghosszabb könyvek az eredménytelen próbálkozások leírásával tölthetők meg. (Mielőtt félreértenéd: nem tudom, hogy Gitt mit ért információ alatt, arról tehát nem is nyilatkozom, csak azt tudom, hogy Te mit írtál róla.)

Írod:
"Én bátran állok tekintély mögé, Einstein, Maxwell, Euler, meg a többiek miért ne érdemelnék ki, vagy akár Gitt is? Ezt el kellene viselned!"
A tudomány egy tapodtat sem jutott volna előre, ha fejlődését az határozná meg, hogy tekintélyek mögé állunk. Einstein, Maxwell, Euler és a többiek sem kivételek. Mindegyükük követett el annyi hibát, hogy ha valaki válogatás nélkül veszi át nézeteiket, szükségszerűen rossz útra téved. A kiérdemlés az viszont egy másik dolog. Megbecsülésre nemcsak a tévedhetetlen ember (Isten) lehet méltó.