Szia Karak, megvagy! :)

BABITS MIHÁLY:
HÁROM VERS NYÁR ÉS ŐSZ KÖZT
RIMEK
Még az egész napon át
bolygjuk a nyár vadonát,
de az est már szelid ősz:
bágyadt szemünk elidőz
a sötétség mélytavú
völgyein s a vértanú
ég testén, mely csillagos
fénysebekkel gyulladoz.
Ami nappal oly pogány,
a fü a domb homlokán:
ez a fény s az esteli
harmat megkereszteli.
Házunk is a dombon ül,
mint aki templomban ül,
s mintha gyertyát tartana,
nyúl az éjbe ajtaja
vékony résén a sugár –
dombon ül és muzsikál
– azaz benne rádiód –
bezengi régiót,
igaz, hogy nem templomi
hanggal, hanem londoni
dzsesszekkel… De mért ilyen
fényes a táj hirtelen?
Mint nagy ostya, kereken
kel a hold a tej-egen.
És a ház most térdepel.
Öltönye fehér lepel.
Mint ki áldozásra vár,
s közben más imát darál,
mit egy messze, ördögi
szuggeráló súg neki.
Óh mily csúf, frivól ima!
Vétek ennek szólni ma.
Zárd el, édes! Jámborabb
zene zeng a lomb alatt.
Hallgassatok, városok!
Bokraink jobb kórusok.
Hagyjátok a tücsköket,
hadd zengjék túl dzsesszteket!
Szeretném a londoni
rádióba mondani:
ŤDzsiggek, csitt egy percre, csitt!
Világszám következik.
Páris, London, Nazarét,
Assisi és Tiszarét,
Barcelona, Mexico,
egy a programm: tücsökszó!ť