..és hát az örök,ami soha nem múlik el.Ez a vers,ami talán kicsit közelebb áll hozzám,mint a többi József Attila költemény.Okom van rá,hogy így legyen.
Elnézést kérek Tőletek: lehet,lassan,lassan átmentem ide beírt verseim nagy részét egy másik,általam évekig látogatott és nagyon kedves topicomból,ha nem vennétek zokon..Kicsit talán ezzel a hátsó szándékkal is hoztam létre ezt a helyet,természetesen az alapötlet sértetlenül hagyása mellett.Csak remélni tudom,hogy nem kell hasonló okok miatt idő előtt abbahagynom,mint az említett helyen,hiszen csak az a célom: örüljünk egymás örömének és fedezzünk fel együtt sok-sok új hangulatot régi vagy nem annyira régi versekben,prózában..
Na,megint prédikáltál,Karak!
Bocs.

Tehát:

KARÓVAL JÖTTÉL /József Attila/

Karóval jöttél,nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat ígértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindíg kitakartad,
sebedet mindíg elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad,
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

József Attila