Pedig de sokszor ítélünk, jól vagy rosszul...
Hozok én is egy verset, ha szabad: nem a kedvencemtől, aki - már leírtam másutt - József Attila; hanem egy női szerzőtől, aki mostanában nagyon közel került hozzám.
"Szeretnék mindennapi életükről, gondolataikról, az asszonyok benső, egyéni világáról vallani hitelesen, mindig csak annyit, amennyit értelmem hiánytalanul igaznak íTÉL"
-
Raffai Sarolta: KÖNYÖRGÉS

Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.
-