Nem hinném, hogy azt mondtam volna: az álom megszünteti a metafizikai magányt. Alighanem azt szerettem volna eme hozzászólás-ablakokba kaparászni, hogy az álom érzékelése egy másfajta, szokatlanabb, ritkábban átélt metafizikai magány élményével szolgál.

Platónt viszont nem értem. Ő álmában senkivel sem társalgott volna? Vagy nem álmodta volna azt, hogy szó nélkül megérti mások álombéli szavát?

Nem tudom, te hogyan vagysz evvel?