Az utolsó két mondat interpretációja

Írta: Ozagen

Bevezetés: Az álmodás (vagy az álmainkra való visszaemlékezés) voltaképpen magányos foglalatosság.

Tárgyalás: Ki állíthatja azonban teljes bizonyossággal, hogy az álmodás és az úgynevezett ébrenléti érzékelés ismeretelméleti folyamata bármilyen szempontból különbözne egymástól (nem állítom azt, hogy neurológiailag ne lennének különbözőségek, illetve ezeket a különbözőségeket bizonyos könyvekből volt szerencsém érzékelni)? Én csak az én álmaimat álmodhatom, nem a tiédet; én csak a saját magam módján érzékelem a világot, és nem érzékelhetem úgy, ahogy te. (Ha te egyáltalán létezel.) Az úgynevezett ébrenléti érzékelés azért kevésbé szokatlan, mondjuk azt, mert gyakrabban vagyunk az ébrenléti érzékelés részesei. Ami pedig megszokottabb, arra kézenfekvő azt mondani: logikusabb, kevésbé vad, vagy elvárható. A szokás hatalma: mindent megbéklyózó kényszerképzet.

Befejezés: Álomban, ébren is egyedül vagyok. Ha csak ébren lennék egész életemben, beleőrülnék a metafizikai egyedüllétbe. Ezért jó néha kiruccanásokat tenni az álomvilágba - az egyedüllét szokatlan, kecsegtető, baljós vagy egész egyszerűen őrült viszonyai közé.