ninive3 Creative Commons License 2003.06.12 0 0 25
akkor néhány infó, bár vannak akik nem értenek ezzel egyet:

"Vissza a gyökerekhez!
A Skinhead kultúra becsületéért!

Ez a rövidke cikk, azért íródott, hogy védelmébe vegye a skinhead kultúrát, és felvilágosítsa az érdeklődőket, hogy ebben a szubkultúrában megengedhetetlen a rasszizmus! Figyelembe véve a kezdeteket erre azonnal választ is kap a kedves olvasó. Hogy hogyan kerültek a szélsőjobboldali elemek ebbe a körbe, és ez ellen milyen erőfeszítéseket végeztek azok, akik hittek az eredeti eszmékben, az itt néhány mondatban elolvasható.

A jamaikai bevándorlók

Az '50-es években nagy mennyiségű jamaikai bevándorló érkezett Angliába. Az alul képzett embertömegre nem készült fel az ország, ráadásul számuk hihetetlen gyorsasággal nőt. A jamaikaiak sajátossága, hogy zárt közösségben éltek, melynek londoni központja a ma is hírhedt East Enden volt. Ezen a környéken a '60-as években találkozott két szubkultúra: a brit munkásosztály fiataljai a modok és a karibi sziget pitiáner bűnözői a rude boyok. Ezekben a fiatalokban közös volt a gettó-életforma és a munkanélküliség. Ráadásul a fehér srácoknak gyorsan megtetszett a Ska zene, amely újabb közös találkozási pont volt a két csoport között. A fiúk már ekkor elkezdték borotválni a fejüket, és nadrágtartót viseltek. A rövid haj az utcai verekedésben jelentett előnyt, viszont az öltözködésben később megjelent bakancs és pilótadzseki a munkásosztályhoz való tartozásra utalt. Az öltözködésben megjelent igényesség, az ekkor hódító hippi divat ellen egyfajta lázadás, más út keresése volt.
1969 körül jelentek meg az első skinheadek. A fehérek és a feketék együtt jártak Ska bulikba, az angol srácok a feketék nyelvén káromkodtak, és ha éppen nem unatkoztak az utcán, akkor együtt vadásztak a pakisztáni bevándorlókra. Ez volt az úgynevezett "paki bashing". Ami a skinheadeket "ingerelte" az a pakisztániak középosztályhoz való tartozása, és sikerességük a mindennapi életben, hiszen az ázsiaiak messze magasabban kvalifikált munkaerő voltak, ebből következően jobb megélhetési körülményeket tudtak teremteni. Ezeknek az akcióknak nem volt faji motivációja! A lényeg mindig a munkásosztályhoz való hűségben és az összetartásban rejlett. Természetesen ezek a cselekedetek nem tettek jót sem a Ska, sem a skinheadek népszerűségének.

Új irányok

Rasztafarianizmus:
Nem kisebb jelentőségű dolog történt, mint hogy megjelent a rasztafarianizmus, amely már csak a feketék életéről, cselekedeteiről, vágyairól szólt. A reggae zene egyre nagyobb teret hódított a szigetországban is. Ráadásul a fehér skinheadek nem tudtak mit kezdeni a "Back to Africa!" kijelentéssel.
Ekkoriban Angliában felerősödtek a bevándorlók elleni éles politikai kritikák, amelyet sikeresen elhintettek a bőrfejűek körében is. A helyzet odáig fajult, hogy 1972 nyarán Toxtethben fehér skinheadek csaptak össze jamaikai bevándorlók gyermekeivel…

Punk:
A '70-es évek új zenei stílusokkal is megörvendeztették a világot. Megjelent a punk. Ez az elfogadott társadalmi szokásokkal szembe forduló irányzat hatott a skinheadekre is. A Ska és a punk-rock keveredéséből létrejött az oi! stílus. A név a bőrfejűek kedvenc csatakiáltásából alakult ki, amely először a Cockney Rejects nevű csapat egyik számában hangzott el.

2-Tone:
Fontos szerepet töltött be a szubkultúrában a Specials zenekar, akik nem csak zenéjükkel fordultak vissza a gyökerekhez, hanem az általuk alapított "2-Tone" nevű cégecskével is ezt igyekeztek szimbolizálni. A "két tónus" kiadó lógója mindent elárul: fekete és fehér (pepita), azaz az "őslakos" és a bevándorlók kultúrájának közös képviselete.

A szélsőjobboldal:
A '70-es évek végétől felerősödött a Nemzeti Front és a British Movement hangja, amely a munkásosztályt célozta meg eszméivel, és magával rántotta a mindig is nagy nemzeti öntudattal rendelkező skinheadek jelentős részét.
A sajtónak sikerült félreértelmeznie a punkok horogkereszt viseletét is, amely pusztán polgárpukkasztás céljából lógott a nyakukban, és nem az eszmével való azonosulás céljából. További jó példa, hogy amikor a Sham 69 zenekar énekese horogkeresztes pólóban került címlapra, azonnal fasisztának kiáltották ki. Ezek után hiába próbálkozott ezt a paradox helyzetet helyre rakni, a legharciasabb antirasszista punk-skin zenekar koncertjei rendre verekedésbe fulladtak.
Hiába szerveztek a jóhiszemű oi! zenekarok turnét, hogy tisztára mossák a kultúra becsületét. 1981-ben Southallban az ázsiai bevándorlók központjában három csapat lépett volna fel. Az elmúlt években a környéken történt atrocitásoknak köszönhetően feszült légkör vette körül a környéket. Ráadásul, amikor a 4-Skins koncertje alatt a Nemzeti Front (NF) jelszavait harsogta a faitalok egy része, akkor a feldühödött helyiek megrohamozták a koncerttermet. A mérleg: jelentős anyagi kár, és 110 sérült. A botrányt csak fokozta, hogy a 4-Skins énekese, egykor a British Movement tagja volt. (Ez azóta sem tisztázódott!)
Újabb bőrfejű zenekarok (Blitz, Business, Infa Riot) fogtak össze a szélsőjobb megállítására "Oi! Against Racism" jelszóval. Ennek ellenére is folytatódott a náci skinek térnyerése.
Az első neonáci csapatok az NF segítségével tevékenykedtek. Ezek a White Noise és a Skrewdriver zenekarok voltak, akik később függetlenítették magukat. Az utóbbi banda énekese, Ian Stuart Donaldson vezetésével megalakították a Blood and Honour (Vér és becsület) szervezetet, amely széljobboldali zenekarok népszerűsítését intézte, nem csekély üzleti sikerrel. Jó kapcsolatot ápoltak a tengerentúli White Aryan Movementtel és a Ku-Klux-Klannal.

A szubkultúra tisztára mosására tett erőfeszítések

Miközben a szélsőjobbos bőrfejű mozgalmak mellett létrejöttek anarchista skin egyesülések is, az ideológia mentes skinheadeknek továbbra is fontos maradta a sajátos életforma. Ebbe beletartozott a tánc, az ivászat, a nem faji alapú verekedések, és büszkeség szubkultúrájuk iránt, ami a fekete zenéből jött létre, és akik megvetik a náci kopaszokat, a bonehaedeket!
1986-ban (1987), New Yorkban elindult egy mozgalom, a neve S.H.A.R.P. (Skinhead Against Racial Prejudice - Bőrfejűek a faji előítéletek ellen). A csoport tagjai a média segítségével magyarázták el az embereknek a kultúra lényegét, és gyökereit, hirdetik az antirasszizmust. TV és rádiószerepléseket vállaltak, röplapokat osztogattak. Ezzel a kezdeményezéssel néhány év alatt megtisztították a várost a boneheadektol.

Angliában Roddy Moreno az Opressed nevű skin zenekar vezetője megalakította az Oi!-Records nevezetű kiadót, amely antirasszista zenekarok kiadását tűzte ki célul. Ezenfelül létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját.
1987-ben két berlini srác létrehozta az első antirasszista szellemiségű fanzine-t, a Skintonicot.
A '80-as években, mind Spanyolországban, mind pedig Olaszországban látványos koncertekkel, és sajátságos szövegekkel hívják fel magukra a figyelmet az antirasszista zenekarok.
Általánosságban elmondható, hogy a szélsőjobbal ellentétben ezek a skin mozgalmak, kevésbé aktívak, és inkább elkeverednek más szubkultúrákkal, valamint nem élnek a nyilvánosság fegyverével. Így a mai napig, ha skinheadekről esik szó, az csak is, valamilyen erőszakos cselekedett kapcsán lehetséges.

Magyarország

Hazánkban a 90-es évek környékén rengeteg erőszakos bonehead támadás ért külföldi (elsősorban színes bőrű) személyeket. Itt megemlíthetjük a Kőbánya-kispesti halálos kimenetelű szurkálást. Bár, számuk csökkent, de a mai napig rendeznek felvonulásokat, koncerteket, táborokat, ahol letűnt korok gyilkos eszméit hangoztatják. Természetesen ilyen előzmények után Magyarországon sem történhetett másképp, minthogy a skinhead egyenlővé vált a neonácival.
Ennek ellenére mindig is volt, néhány tradicionális skinhead. Napjainkban egyre többen vállalják fel, hogy szimpatizálnak az eredeti eszmékkel. Ők egyszerre vannak kitéve a társadalom előítéleteinek, kisebbségek támadásainak, illetve a boneheadek zaklatásainak. Underground szinten talán jobb a helyzet. Punk, Ska és hardcore zenei körökben mind többen vannak tisztában a szó valós jelentésével, és sok esetben hangot is adnak ennek. Bár a hazai skinhead közösség jóval kisebb, mint a bonehead szerveződés, és ideológiailag is sokszínű (van SHARP - nem politizál, RASH - baloldali, simán skinhead), de egyvalamiben közös: ANTIRASSZISTA! Szervezett egyesülés még nem létezik, mivel szétszórtan élnek az országban, de a kapcsolatot tartják. Egyébként a kép vegyes, mert már eléggé összemosódott a punk és rudeboy stílusokkal.

Magyarországon három fanzine (saját készítésű újság) foglakozik mélyrehatóbban a szubkultúrával.
Skinbomb, Radical Roots és a Sound of the Streets. De néhány hardcore és punk lap is igyekszik rendet teremteni a fejekben.
Egyetlen webzine a Unite and Win, amely skinhead fórumként üzemel, hírekkel, lemezekkel, interjúkkal, fórummal. Ez az oldal a Skinbomb netes változata.

Amit még egyszer szeretnénk a fejekbe vésni: a skinhead szubkultúrában megengedhetetlen a rasszizmus!

Podravka"