Attól függ. Ha ugyanazokkal a féltételekkel elkezdhetném újra ezt a jelenlegit (vagy párhuzamosan elkezdhettem volna egy másikat, akkor szinte biztos, hogy ugyanaz lenne mind a kettőben. Mert hogy az utólag rossz döntéseket is én hoztam valamikor, ami akkor és ott, az akkori fejemmel teljesen logikus - vagy legalább is érthető - ma is.
Ha tényleg beleszólhatnék a dolgokba, akkor például a másik életemben még mindig élnének a szüleim.
Ha pedig teljesen elrugaszkodok a fantáziám irányába, akkor nagyjából ugyanazt írhatom le, mint banya - amiről egyébként a Piramis szám is szól, és ami valahol az élet egyik alapvető ellentmondása, a szabadság-felelősség, vagyis: amint szeretsz, kötődsz, felelősnek érzed magad, már nem lehetsz szabad, és vice versa. Nincs jó választás. Én személy szerint próbálom a kettőt kompromisszumosan összebékíteni, az egyensúly azonban a kötődés felé billen el.