Álomtörténésekben nem tételezhető valós erkölcsi-etikai történés, minden csak az álmodó emócióinak önkéntelen-automatikus kivetülése. Persze ez mintegy epikus-történeti keretben történik /sokszor csodás, misztikus, metafizikus elemekkel fűszerezve/, sőt, még az idő folyása is egyenes, egyenletes. Az események belső logikája egyaránt függ az előző éber élményektől, és az álmodó konkrét érzelmi helyzetétől ezekkel kapcsolatban. A társadalmi korlátok/szokások/elvárások nem törvényei az álomtörvényeknek. Ami észlelhető, az az egyedi-egyéni érzelmi élmények, mintegy tudatosítása az érzelmek valós állapotának. Álmában magamagának asszem senki sem hazudik, vagy ha igen, az mélységesen elvetemült, meghasonlott lélek lehet.
Valami albán író által elkövetett műben /Kossuth-Irodalmi újság, pár hete/ volt kötelező álom-bejelentés a HIVATAL részére, na ez lett volna az igazi NAGY TESTVÉR. Az orwelli gondolatrendőrség csak salakolhatott volna utána.