Szia Lambizi!

Szerintem máshol van a különbség, nem ott ahol Te írod. (Legalábbis az én magánvéleményem szerint!)

Rendkívül nyugtalanítóan és figyelmeztetően hatnának rám azok a szavak, hogy “ha valaki ezt nem ismeri el (mármint azt a tényt, hogy a 14-dik fejezetben lefektetettek mind Isten parancsai), az ne ismertessék el”, ha mondjuk például nem lennék hajlandó elismerni azt, hogy a nőkre vonatkozó (gyülekezetzi alkalmakon való) megszólalási tilalom is, a 14-dik fejezetben szerepel, tehát mint ilyen, a parancs őrá is vonatkozik...
Biztos vagyok abban, hogy idáig egyetértünk...a diferencia köztünk szerintem nem is ott van, hogy valamelyikünk nem ismeri el a parancs Istenből eredő mivoltát, hanem ott, hogy az egyikünk kétségbe vonja ennek mai aktualitását, miközben a másik nem...

Én úgy gondolom, hogy a szerint a felfogás szerint, ami hozzám is közel áll, nem az a helyzet, hogy anno - Pál idejében, az ősegyházban - egy általános parancsolat lett volna, valamiféle, hitkérdés vagy dogma - ami később valami okból érvényét vesztette. Hanem egy konkrét parancsolat, az ottani, korinthusi gyülekezetnek. (Hasonlattal: Timóthetusnak írta Pál: igyál egy kis bort, mert jó az egészségednek! Ez egy konkrét személynek, konkrét helyzetre, konkrét "parancsolat".) Ha otthon kibírhatatlan zaj van, előfordulhat - ha a konkrét helyzet éppen azt kívánja -, hogy ráförmedek a lányaimra: "lányok, ti maradjatok csendben!" - de ez nem jelenti azt, hogy ők mindig,mindenütt maradjanak csendben.

A másik, amit én figyelmedbe ajánlok: egy helyütt Pál azt írja, hogy fogsága alatt egyesek képmutató módon, az ő bosszantására kezdték hirdetni az evangéliumot. Erre pedig úgy reagál: mindegy, akár hitből, akár képmutata'sból, e lényeg, hogy a Krisztus evangéliuma hirdettessék!

Úgy gondolom, az általános és legfontosabb parancs: a Krisztus evangéliuma hirdettessék! Isten dicsőségére éljünk és szóljunk! Ha ez Kr. u. 50-ben Korintusban vagy 2003 júniusban a Kökörcsin utcában úgy megy Istennek tetsző módon, hogy a nők (férfiak, szemüvegesek, lúdtalpasok) maradjanak csöndben - akkor maradjanak csöndben! Ha pedig úgy, hogy ne maradjanak csöndben, mert az igeértés/magyarázás ajándékát kapták a Szentlélek által, a Lélek indítja őket az evangélium hirdetésére, akkor pedig ne maradjanak csöndben, hanem messzehangzóan, tisztán hirdessék az örömhírt!

Ez amúgy magánvéleményként kezelendő, a topik címére utalva a Református egyház nem egységes ebben a kérdésben. Vannak, akik a Te álláspontodat osztják, vannak, akik nem. Abban nagyjából egyetértés van szvsz (bár még ezzel se ért mindenki egyet), hogy ez nem olyan kérdés, amin szakadni kéne, megférünk ennyi különbséggel egy akolban.

Üdv:

haliho