"nálunk az volt az indítóok, amit fent dőlt betűvel kiemeltem:nem voltam itthon,nem vettem részt a család életében, és ha hazajöttem, követeltem.EZÉRT történt minden.Miattam, és nem miatta,Sajnos későn jöttem rá."

Apa ez így nem igaz. Nem hibáztathatod magadat, azért, amit én követtem el, mint ahogy én sem hibáztathatlak Téged.
Nem is teszem.
Tény az, hogy sosem tudtunk egymással igazán beszélni, sosem tudtalak igazán megérteni, s te sem engem.
Ez levezethető rettenetesen hasonló természetünkből. Ugye két dudás...

De én szeretlek. Te vagy az apám, és soha nem tudná ezt senki pótolni. Szeretlek minden hibáddal együtt, még akkor is ha nem hiszed.

Amit tettem, talán rosszul tettem. Én hiszek abban, hogy végig tudom csinálni. De RÁD, és a szeretetedre ehhez mindig szükségem lesz.
Miattam alakult így, nem miattad. Ezt ne feledd!!!

Zsuzsa