Nos!
Egy vers, amit én írtam, s amely arról szól, hogy a kívülállóknak tökmindegy mi játszódik le belül, bennünk, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozókkal, mindegy mennyire szenved belül egy ember, akinek a "létbe vetve" kell élnie, a lényeg csak az, hogy itt tartsák a földi létben.
Remélem tetszik:
"Csak éljen!
Az ég ráborul,
Zápor veri testét,
Egy csípős gondolat feljajdul,
S az égnek tárja tenyerét.
Nem számít hol volt,
S hogy mit tett,
Nem számít a múlt:
Érzése győzött az Ész felett.
Egymagában áll,
Ott, ahol illatoztak orgonák;
Csak az számít, hogy tovább lépjen,
Azt akarják, hogy csak éljen!
Nem számít hova megy,
Hogy kihez, s miért: mindegy.
Nem számít, hogy reménye sincsen,
De elvárják tőle, hogy éljen!
Az ég ráborul,
Könny fullasztja lelkét,
De mielőtt elindul
Az égnek fordítja a fejét…"