néhány napja visegrádon jártam. a salamon toronyban éppen keszeg suhancok maskarába öltözve azt képzelték, hogy ők lovagok. plé kardokat csapkodtak össze egymás feje felett. elindultunk egy lépcsőn, mire az egyik disznószemű gúnyosan utánunk csettintett: na akkor most meg lehet állni, és vissza lehet fordulni. egy apród külsejű észbe kapva magyarázkodik: elnézést uraim, zártkörű rendezvény lesz.

hiába no, a büdös parasztból soha nem lesz úr, bármit forgat is a kezében. mint ahogy visegrádból se kultúrcentrum. vagy a hagyományőrző csoportból a valódi klúra közvetítője.

vagy valami summa ide a végére, döntse el ki-ki magának.