Szatmárnémeti

Packázás a városnapi ünnepségen
Egzotikus nyelvnek tartották a magyart a május 16. és 18. között megtartott utcai városnapi ünnepségeken Szatmárnémetiben, a magyar nyelven éneklők fellépése előtt gagyogtak el néhány magyar szót a műsorvezetők, majd vigyorogva figyelték, megértette-e a tömeg. De ami nagyobb baj, hogy először a népzenei színpadról felejtették le a Kölcsey Ferenc Főgimnázium népi táncegyüttesét, késő este pedig a nagyszínpadon fellépő magyarországi Republic énekesének vették ki a kezéből idő előtt a mikrofont. Feliratokban is hanyagolták a magyarul beszélőket, a színpad végében kifeszített transzparens szövege szerint szívesen látták a románokat és a németeket is az ünnepségen, a magyarokhoz azonban nem szólt az Isten hozta.

A népzenei színpadon egy apró fejmozdulat miatt kellett három órát várniuk azoknak, akik magyar néptáncot szerettek volna látni. Felkonferáláskor egyszerűen eggyel több sort ugrott a műsorvezető, így a kölcseysek mintha nem is léteztek volna, csak az nem világos, miért csak három óra múlva találtak rést az avasi kurjongatások és tropotyálások között, miért nem lehetett ugrani egyet a román nevek között is.

A nagyszínpadon ennek éppen a fordítottja történt, ott nem később kezdődött a magyar együttes fellépése, hanem a kívántnál később ért véget. Itt a Republic ismerhette meg a román vendégszeretetet, hat énekszám után az egyik dal felénél kiragadták Cipő kezéből a mikrofont, mondván: köszönik szépen, de lejárt a számukra fenntartott műsoridő. A fiúkra már a hangolás idején is görbe szemmel néztek a színpad mögött, Fani Boca, az aznapi szervezéssel megbízott – és a tátikázó román műzenéhez hozzászokott – "nagyfőnök" feleslegesnek tartott a húszperces készülődést, lefitymálva a magyarországiak igényességét. A Republic-dalokat fél óra múlva unták meg, nem úgy, mint a refréneket egy emberként harsogó harmincezres nézősereg. A hetedik slágert már nem is engedték befejezni: a műsorvezető hölgyemény és társa szó szerint kitépték a mikrofont az énekes kezéből, a "ródok" pedig már kezdték is átrendezni a színpadot a következő fellépő számára. Egy rövid újrát sem engedtek meg a Republicnak, egyedül Cipő tért még vissza az emelvényre és rúgott akkorát egy már odaállított díszletelembe, hogy az felborult. Az indoklásként felhozott időhiány ellenére a rendezvény főtámogatójának jutott ideje a szónoklatra, ám a történtek miatt magából kikelt tömeg füttykoncertje és hurrogása miatt semmit nem lehetett érteni belőle. Nem csitult a hangzavar akkor sem, amikor énekelni kezdett a következő meghívott, a közönség még hosszú percekig harsogta a lik-lik-republikot és követelte a fejüket a műsorvezetőknek.

Nem mondható tehát, hogy szépen zárult a szatmári magyarok számára a városnapi majális. Volt sült hús, kolbász és sör szekérderékszám a három nap alatt, de a tele has nem mindig elégít ki mindenkit...