Hát akkor összegzem az eddig elhangzottakat: summa sumarum, jó magyar szokás szerint egymást nyírja két (egyébként tökugyanúgy állami) vállalat - mellesleg teszi mindezt az adófizetők pénzéből (akik ugyebár mi magunk volnánk.)

Közben meg az idő csak telik, múlik, a világ változik (nem úgy, mint a Ferihegy 1-es terminál, dehát az nekünk, birkáknak így is jó...), álmodozunk arról, hogy milyen fontosak is vagyunk/leszünk majd az EU-nak/ban. Azt hisszük, hogy az egyenlő elbánás elvét az elmúlt tízegynéhány (vagy talán töb is?) évben sutba dobó üzleti magatartással majd új klienseket csalogathatunk a szent magyar anyaföldön töredező futópályára (gumigerinc effektus), miközben még azt sem vesszük észre, hogy ez a fajta üzleti gondolkodás inkább taszít, mint vonz....

Persze, ki is venné mindezt észre, hiszen a vezetők úgy jönnek-mennek, mint a (jobb módú) reptereken a repülőgépek. S ezeknek az embereknek persze álmaik és küldetéstudatuk van (mondjuk új logókról, privatizációról (amit majd konszolidáció címén úgyis vissza kell csinálni), befektetőkről, VERBÁLIS versenyhelyzetről (az igaziról kábé gőze sincs egyik félnek sem...),kelet-nyugati fordítórepterekről (szegény szlovákok, most őket etetik ugyanezzel a dumával Pozsonnyal kapcsolatban - Airlinersworld), új céglogókról, tuti desztinációkról, kis gépek vagy nagy gépek vásárlásáról (üzleti székkel vagy anélkül...).

Egyébként, kedves Ryanair, Easyjet, Germawings és mások, kösz jól vagyunk. Itt van nekünk ez az egyre jelentéktelenné váló regionális ráhordó reptér, gyertek és megláthatjátok, milyen is ez a kis magyar folklór. Legalább lesz, aki mulasson, de a haszon is tuti....