ÖNGYÖNGÉD VERS A TALÁLKOZÓTLANSÁGRÓL

Időm kevés nagyon és pénzem is talán,
vagy óriás hiány, csak ür, mi bennem él?
Döntöttem így: hagyom a Törzset Asztalán,
fejetlenül, csak úgy,.. Bár van, ki még remél,

hisz ismeretlenül, bíz bennem, hogyha bíz,
(az ostoba!!! lecsap reá a bú- madár,
édes néki a könny, mint nékünk dinnyeíz,)

Bolond hazám csak ez: szorítja egy határ:
a könnyes félelem, talán ezt vállalom.
Tekintetem, nem kezem emeltem rátok,
Amit érzek magam iránt: a szánalom.
Sajnálom én magam, ez a nagy, lágy átok.